Csalódás az ezüstérem
Kiélezett a küzdelem a Duna-cso portban, hiszen a Százhalombatta és az újonc Lindab-Törökbálint az ősszel többször is helyet cserélt a tabella élén. Elképzelhető tehát, hogy a battaiak kizárólag a nagyobb rutinnak köszönhetik négypontos előnyüket, hiszen a rivális éppen az utolsó két fordulóban kapott ki kétszer, lépéshátrányba kerülve ezzel. Természetesen a tavasszal több együttes is beérheti az éllovasokat, ám az első két helyen álló két Pest megyei csapat az ősszel kiegyensúlyozottabban szerepelt, és nem nagy merészség kijelenteni, ez a két gárda harcolhat majd a bajnoki címért.
Ön általában kritikusan ítéli meg csapata teljesítményét. Ezúttal elégedett a játékosaival?
A megszerzett pontjaink alapján igen, bár a szezon közben volt három olyan döntetlenünk, amely miatt nem nagyobb az előnyünk – jelentette ki Gálvölgyi István, a Százhalombatta edzője. – A Csepel és a Mór ellen nyernünk kellett volna, de nem panaszkodom, mert az idény során volt olyan mérkőzésünk is, amikor szerencsével győztünk.
Gondolom, kigondolta már a nyerő taktikát.
Ott azért még nem tartunk, de valamennyien csalódottak lennénk, ha nem nyernénk meg a bajnokságot. Az évek tapasztalata azt mondatja velem, hogy a tavaszi idényben kiélezettebbek a mérkőzések, ugyanis a tabella hátsó felében lévő csapatok szeretnék elkerülni a kiesést, míg az élbolyba tartozók minél előrébb akarnak végezni. Vélhetően ezúttal sem lesz ez másként, tehát együttesemnek is fejlődnie kell, különösen a játékelemek hatékonyságában.
Meglepte a Törökbálint jó szereplése?
Valójában nem, mert remek futballisták alkotják a csapatukat. Újoncként különösebb felelősség nélkül játszhattak az ősszel, de most már az ellenfelek is jobban figyelnek majd a törökbálintiakra. És ne feledjük, gólerős csatáraink vannak, akik egyedül képesek eldönteni mérkőzéseket.
A sérült Havrán Józsefre céloz?
Nem éppen. Az egészséges Havrán Józsefnek nagyobb hasznát vesszük, de amikor az ősszel több mérkőzést is kihagyott, akkor nélküle is megoldottuk a feladatot. Igaz, hogy a többszörös gólkirály, Károlyi Róbert már harminchat éves, de még mindig veszélyes ellenfél. Bízom benne, hogy jövőre az NB II-ben indulhatunk, hiszen kettőezer-háromban a város vezetői úgy döntöttek, nincs szükség a profi futballra, ám a játékosok bebizonyították, igenis ott a helyük a másodosztályban.
Újra profiként?
Ugyan már! A profizmus csak hiú ábránd a részünkről. Az NB IIben csak a nagycsapatok engedhetik meg maguknak, hogy játékosaik kizárólag a labdarúgásból éljenek. Megpróbálunk amatőr keretek között nekivágni a következő szezonnak.
