Egy klub, de két csapat

Nem túlzás kijelenteni, hogy a Budapest Honvéd tavaly ismét az élvonal meghatározó csapatává vált. Supka Attila irányításával az együttes a 2006–2007-es bajnokság tavaszi idényében éppúgy másodikként zárt, mint legutóbb ősszel – közben ráadásul elhódította a Magyar Kupát

–, ez az eredménysor megfelelő alapot jelenthet a sikeres folytatáshoz. Amit talán akkor lehet igazán értékelni, ha tudjuk, a 2003–2004-es bajnoki évadot még a második vonalban töltötte az együttes, azóta pedig sorrendben a 11., a 13. és a 8. helyet szerezte meg. Ne szépítsük, a klub hagyományaihoz méltatlan volt a Honvéd teljesítménye.

A helyes útra akkor talált viszsza a csapat, amikor 2006 nyarán George F. Hemingway lett a tulajdonos. A tavalyi eredmények már nem szorultak magyarázatra, mindenki számára világos: a piros-fehér-feketék aranyérmesként is zárhatnak. A keret kialakítása legalábbis nem zárja ki ennek a lehetőségét.

Azzal a legtöbben tisztában vannak, hogy a Honvéd játékosállománya hazai szinten erős, és ami legalább ilyen fontos, a szakmai stábnak lehetősége van válogatni. Vannak együttesek, amelyeknél alig tudnak tizennyolc hadra fogható labdarúgót csatasorba állítani (ilyen a Kaposvár és a Vasas, de az éllovas MTK-nak sem túl hosszú a kispadja...), Supka Attila ugyanakkor majd minden poszton két majdnem azonos képességű profit vethet be. Az újonnan érkezettek közül Filó Tamás a védelem tengelyében lehet megoldás, Yusuf Adewunmi a középpálya jobb szélén, valamint védekező szerepkörben is hasznos, Veledar Esad erőssége a támadásszervezés, Zsolnai Róbert pedig a csatároknak jelenthet konkurenciát. A Honvéd futballjában az ősz során talán a két szélső hátvéd posztja tűnt a leginkább lyukasnak, nem véletlen, hogy Mogyorósi József, Schindler Szabolcs és Tóth Balázs ma már nem a klub labdarúgója. A korábbi válogatott Takács Ákos átigazolása részben orvosolhatja a gondokat, a balhátvédkérdés ennek ellenére nincs megoldva. Meglehet, a megoldást az a libériai válogatott futballista jelentheti, aki a jövő héten érkezik.

Egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni: kétségtelenül előnyt jelent, ha a tréner kétcsapatnyira való minőségi labdarúgóval vághat neki az idénynek, de a helyzetet kezelni is tudni kell. Nem biztos ugyanis, hogy mosolyogva ül majd a kispadon az a játékos, aki más gárdában a kezdő tizenegy tagja lenne, igaz, a jó tréner pszichológusnak sem utolsó.

Legkésőbb a 30. forduló után megtudjuk, Supka Attila miként vizsgázott ebben a minőségében.