Hiába hirdetett a múlt héten 21 tagú keretet a kapitány, különböző okok (sérülés, pihentetés) miatt a szerdai meccs előtt csak 16 pólós állt Kemény Dénes rendelkezésére – vagyis csak a három kapus közül kellett kihagyni valakit, és a választás Gergely Istvánra esett. A két együttes már napok óta keményebbkönnyedebb edzőmeccseket vív egymással, ezeknek megkoronázása volt a 2004 augusztusában átadott, impozáns hódmezővásárhelyi uszodában megrendezett találkozó, amely egyben Szivós Márton 75., Steinmetz Ádám 100., Kiss Gergely 275. válogatott mérkőzése volt.
Ha csak abból indulunk ki, hogy Kemény kapitány az edzések megkezdése előtt arról beszélt, négy-öt játékos helye biztos az olimpiai keretben (neveket természetesen nem mondott), akkor remek meccsre számíthattunk: mindenkinek az lehet az érdeke, hogy markáns teljesítménnyel hozza nehéz helyzetbe a szakembert, amikor majd ki kell választania a pekingi tizenhármat.
Nos, a csapat nem sziporkázott. Talán kicsit elfáradtak a játékosok a kétkapuzások során, talán kicsit elég volt már a németekből, de tény, akadozott a gépezet, gálaelőadásról szó sem volt. Ha már szépen nem ment, akkor keményen küzdve igyekezett megoldani a feladatot a válogatott, amely jól használta ki a fórokat, miközben a gólparádéba forduló záró negyedig hatékonyan védekezett. Végül magabiztosan, az utolsó nyolc percet fölényesen megnyerve (a szép gólokról sem elfeledkezve) 15–8-ra győzött a magyar csapat. A keretben csütörtöktől kisebb változások lesznek: viszszatér a klubjába Nagy Viktor és Fodor Rajmund, érkezik viszont a hét elejére pihenőt kapó Benedek Tibor, Kásás Tamás, Molnár Tamás és Szécsi Zoltán.
