Szemben az unióval
Joseph Blatter sohasem szen vedett fantáziahiányban, az évek során már nem egy, a futballt alapjaiban megreformálni hivatott elképzeléssel állt elő – hogy aztán valamennyi világmegváltó ötlet a futballtörténelem szemétdombjára kerüljön. A svájci FIFA-vezér meghökkentette már a szakmát olyan nyalánkságokkal, mint a kapu megnagyobbítása, a tizenegyesrúgás eltörlése vagy a meghatározott időre szóló kiállítás bevezetése. Egyikből sem lett semmi, mondhatni szerencsére, elvégre a labdarúgás hihetetlen népszerűségének egyik titka a szabályrendszer viszonylagos állandósága.
Döntés május végén Sydneyben várható
Legújabb ötletét azonban nem intézhetjük el kézlegyintéssel. Egyrészt, mert nem a játékszabályokat érinti, másrészt bizonyos körökben – a nemzeti szövetségeknél – nyilvánvalóan roppant népszerű lesz. A 6+5-ös szabályról beszélünk.
Május végén Sydneyben rendezik a FIFA soron következő kongresszusát, s Blatter feltett szándéka, hogy előáll a farbával. A terv lényege: 2010-től, a dél-afrikai világbajnokság befejezésétől a profi klubok számára legyen kötelező minden mérkőzésen legalább hat olyan játékost beállítani a kezdő tizenegybe, aki jogosult szerepelni a szóban forgó ország nemzeti válogatottjában. Ha a magyar NB I-ről van szó, minimum hat magyart, ha a spanyol Primera Divisiónról, legalább hat spanyolt, és így tovább…
Ha a szabálymódosítás átmegy, annak beláthatatlan következményei lesznek. Vegyünk egy példát: másfél hete, a német Bundesliga huszadik fordulójában a 18 csapatból mindössze négy állított ki a „blatteri elveknek” megfelelő kezdő tizenegyet: a VfB Stuttgart, a Karlsruhe, a Hannover és a Hansa Rostock. Előbbi három éppen hat, a keletitenger-parti együttes kilenc
német állampolgárt szerepeltetett. A többi 14 alakulat maximum öt némettel állt fel, a Cottbus, a Bielefeld és a Hamburg csak három-hárommal…
Befolyásos pártfogók támogatják az ötletet
A 71 éves Blatter ötlete alapjaiban változtatná meg a klubfutball világrendjét. A Bosmanszabály 1995-ös bevezetése – vagyis az európai uniós gazdasági szabályok, a szabad munkaerő-áramlás sportba történő átültetése – után újra korlátok közé szorítaná a sportág ökonómiáját. A cél világos: a hazai tehetségek oltalmazása, a nemzeti válogatottak erősítése és a szurkolótáborok azonosulásának megkönnyítése a szeretett csapattal. Tudományosabban: az együttesek identitásának megszilárdítása.
„Az évek során a legtöbb nagycsapat sajátos leépülésen ment keresztül, miközben anyagiakban és eredményességben folyamatosan gazdagodott: előbb a várostól, később a régiótól, utóbb nemzetétől idegenedett el. Előbb a helyi játékosok vesztek ki, majd a környékbeli, végül az adott országból való futballisták… Egyre követhetetlenebb a klubok identitása” – mondta a svájci sportvezető.
De vajon napjaink globalizált világában akadnak-e befolyásos pártfogói a blatteri utópiának? Vannak bizony, nem is akárkik: a holland – ma már legalább annyira katalán – aranylabdás, Johan Cruyff, a skót Sir Alex Ferguson, a Manchester United atyamestere – aki mindig is különös hangsúlyt fektetett arra, hogy legyen egy szilárd manchesteri magja a csapatnak – és az olasz Marcello Lippi, az aktuális világbajnok válogatott immár csak egykori szakvezetője. De Franz Beckenbauer, a németországi vb szervezőbizottságának és a FIFA futballbizottságának elnöke is támogatja az ötletet. „Kaiser Franznak” meggyőződése, hogy a piac teljes liberalizációja nem azonos a futball jövőjével, nemcsak „hozott anyagból” lehet sikeresen építkezni, hanem belföldi játékosokkal is.
Theo Zwanziger, a Német Labdarúgó-szövetség elnöke így fogalmazott: „Támogatjuk Blatter elképzelését, csak az a fontos, hogy sikerüljön egyensúlyba hozni a nemzeti és a klubérdeket.”
Oliver Bierhoff, a Nationalelf menedzsere tovább ment: „Nemcsak a nemzeti válogatottaknak használna a Blatterszabály, hanem a klubfutballban is megszüntetné a pénz mindenhatóságát, kiegyenlítettebbé tenné a versengést.”
Hiába a becsületkódex, azt is kijátszanák
Igen ám, de ott van az Európai Unió alaptörvénye a tagországok állampolgárainak korlátozás nélküli munkavállalásáról. Az EU illetékesei – nevük elhallgatását kérve – egyértelművé tették: szó sem lehet semmiféle korlátozásról. Frank Rybak, a német futballprofik szövetségének jogi képviselője szerint semmiféle kvótarendszer nem lenne elfogadható: „Még ha egy gentlemen’s agreementet kötnének vagy becsületkódexet vezetnének be a klubvezérek, az sem működne. A törvényt hallgatólagosan sem szabad kijátszani.”
És ezzel ott vagyunk az alapkérdésnél: a futball mindig is különleges bánásmódra tartott igényt, ám a FIFA vezetői egyre reménytelenebbül próbálják elérni, hogy sportágukat kivegyék a polgári bíróságok joghatósága alól.
Egyértelmű: a 6+5-ös szabály keresztülverésénél jóval egyszerűbb lett volna a kapu megnagyobbítása…
