Atomcsapás az aranycsatában (folytatás)
tak a büntetővonalról: mindkét fél 90 százalék felett járt, legalább ebben nem volt gond a színvonallal.
Se szeri, se száma nem volt a vicces jeleneteknek, noha kétségkívül a nagy akarás volt a szokásosnál több hiba oka.
A második félidő elején szinte csak Kazlauskas révén gyarapodtak a hazai pontok, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy a szombathelyiek tartsák a lépést a paksiakkal. Jobbára az Atomerőmű vezetett a harmadik negyedben, volt, amikor már kilenccel is – innen hozta vissza a meccset 13–2-es rohammal a Falco, de úgy tűnt, ez sem lesz elég. Merthogy a negyedik tíz percben is csak üldözte riválisát, mígnem a 37. percben jött Váradi Kornél, és egy perc leforgása alatt ledolgozta csapata hátrányát. Teljesítménye kellemes meglepetést jelentett a hazaiaknak, addig ugyanis csak a paksi cserejátékosok tettek ki magukért, leginkább a hibátlanul célzó, tíz pontot elérő Csaplár-Nagy Ervin.
Úgy tűnt, Cedric Brooks kosarával elviszi a kupát az ASE, aztán Jara Rubin Doyne duplája csak becsorgott valahogy a vendéggyűrűbe a rendes játékidő legutolsó másodpercében, majd a hosszabbítás hajrájában a Falco látszott biztos befutónak, ám nem élt a győztes találat megszerzésének lehetőségével. Következhetett az újabb ráadás, amelyben már nem volt mese: nyert az ASE! A fehér mezesek színes bőrű játékosai kezükbe vették az irányítást, Brooks, Greg Stevenson, valamint Nile Murry a legfontosabb pillanatokban ellenállhatatlanul kosárlabdázott. Hiába vesztette el az Atomerőmű közben Mészáros Zalánt és Gulyás Róbertet is, végül egyértelműen ellenfele fölé kerekedett, amely a gigászi küzdelem végjátékában elemi hibák sorát követte el, így nem győzhetett.
A végére csak bebizonyosodott, hogy ez a két legjobb férficsapat ma Magyarországon, fantasztikus meccs kerekedett a kissé nyögvenyelősen induló idei kupadöntőből.
