Debrecenben biztosak az aranyban (folytatás)
coltunk volna. A srácok az öl tözőben korábban már beszéltek róla, hogy két évvel ezelőtt sem volt túl rózsás a helyzet, hiszen az Újpest jócskán vezetett a csapat előtt, végül mégis a Loki örülhetett. Biztos vagyok benne, hogy a fiatal MTK még botlik, és akkor mi ott állunk majd a sarkában. Hogy mernék-e fogadni a bajnoki címünkre? Naná!”
A lelki terhet tehát a Loki futballistái viselték el jobban.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a második félidő derekán Takács Zoltán kézzel ért hozzá a labdához a saját tizenhatosán belül – a Loki balhátvédje nem győzött lehajtott fejjel arrébb oldalogni a helyszínről. A Honvéd futballistái és a kispad mellett álldogáló Supka Attila hiába reklamált jogosan tizenegyest, a játék folyt tovább.
S ha újfent szóba került Supka Attila: a Lokit korábban két bajnoki címig vezető trénert már-már megható szeretettel fogadták Debrecenben, a találkozó előtt a kapunál a portás nem győzte a magasba emelni a kalapját, az öltözőépület előtt a klub vezetői, a biztonsági emberek és az arra lődörgő szurkolók is örömmel üdvözölték. Supka Attila ekkor még széles mosoly kíséretében rázott kezet mindenkivel, rég nem látott vendégként még a szertárba is beköszönt, a meccs után azonban érthetően már kiültek a ráncok a homlokára.
A Honvéd vezetőedzője ugyan egy-egy mosolyt arcára erőltetett, de látszott, belül forr a dühtől. A bajnoki cím ugyanis olyan messze került a pirosfekete együttestől, mint a Tatabánya a bentmaradástól.
A kispestiek nem tudták elviselni a rájuk nehezedő lelki terhet, a sajtó, a szakma és a közvélemény is bajnoki címre esélyes együttesnek kiáltotta ki őket. Pedig ideje leírni: a Honvéd kerete korántsem olyan erős, mint azt sokan hangoztatják.
A Debrecen viszont megcélozta a negyedik bajnoki címet, míg a Honvéd az idén még a Magyar Kupában vigasztalódhat.
A döntőben minden bizonynyal a Debrecen lesz az ellenfele…
