Egy ideig úgy is érezzük, hogy a Manchester Unitedet nem nyomasztja a teher, a játékosok közül a félidő derekáig kis túlzással az kerül helyzetbe, aki akar. Lő Pak Dzsi Szung, Giggs és Anderson, fejel Brown, csak a labda nem akar a kapuba kerülni. Ahogyan a másik oldalon sem, pedig ott Vucsinics és Mancini bemelegítő jellegű lövése után tálcán kínálják a legnagyobb ziccert. Az ellenfeleknek egy gólpasszal bármikor szívesen kedveskedő Brown csúszik oda Mancininek, Övrebö bíró megeszi a brazil színielőadását, és tizenegyest ad. A sérült Totti távollétében De Rossi áll a labda mögé, amelyet néhány pillanattal később a világűrbe küld.
Ettől kezdve a manchesteri közönség – jobb híján – új szórakozást talál magának. Amint a földre kerül egy olasz, harsányan fütyülni kezd (Cassetti is kap becsülettel, pedig az ő válla tényleg megsérül). Inkább az előadás érdemelne ilyen kritikát, hiszen az MU nem akar, a Roma meg nem tud jobban játszani, ebből pedig olyan végjáték kerekedik, amely az első mérkőzés 2–0-jának fényében várható volt – ezen még Carlos Tévez földről fejelt gólja sem változtat. A sikert és a továbbjutást persze így sem kell megmagyarázni, kifogásnak meg ott van a sok hiányzó (Vidics, Cristiano Ronaldo, Rooney, Scholes és Evra is legfeljebb részmunkaidős volt), illetve a sűrű idény közben váratlanul jött szusszanásnyi pihenő. Kell az erő a bajnoki hajrára és a két hét múlva kezdődő, Barcelona elleni párharcra.
