Jogos telhetetlenség
Bedák Pál ellenfele, a spanyol José Nieve kézsérülésre hivatkozva nem állt ki a magyar papírsúlyú vb-ezüstérmes ellen az athéni olimpiai selejtező döntőjében, így a kispesti bunyós tornagyőztesként jutott ki Pekingbe. Az európai kvalifikációs folyamat ezzel lezárult, a magyaroknál több versenyzőt csak négy ország küld földrészünkről a játékokra.
A négy ország Oroszország (11), Anglia és Franciaország (8-8), valamint Olaszország (6), s hozzánk hasonlóan öt bokszolót küldenek Kínába az írek is. Azaz – számszakilag feltétlenül – ott vagyunk a kontinens élvonalában, s még inkább ott lehetnénk, ha a fair play szelleme érvényesült volna a Nikea-sportcsarnok szorítóiban.
De nem érvényesült – mondta idősebb Balzsay Károly szövetségi kapitány. – Minden túlzás nélkül: ha Magyarország rendezi ezt a tornát, s nem Görögország, akkor Bedákon kívül Szili István, Darmos József és Kurtucz Csaba is továbbjuthatott volna, s akkor most nem öt olimpikonunk lenne, hanem nyolc. De a hat mindenképpen reális lenne, Szili kigolyózásához hasonlót keveset láttam harminchat éves edzői pályafutásom során.
De azért elégedett az öt magyar továbbjutóval?
Hogyne lennék elégedett, csak hát evés közben jött meg az étvágy. Bár hozzá kell tennem: teljesen mindegy, hogy egy vagy a maximális tizenegy bokszolót küldjük Athénba, a lényeg, hogy szerezzünk legalább egy érmet. Ugyanis az tartja életben a sportágat. S az egy érem benne is van ebben a csapatban. Természetesen Bedák Pál reményeink letéteményese, ha elkerüli kínai vagy orosz ellenfelét. Számomra elképzelhetetlen volt, hogy ő ne jusson ki az olimpiára.
A többiek sem nyeretlen kétévesek.
Persze hogy nem, valamennyien mehetnek néhány fordulót, sőt… Sok minden függ a sorsolástól. Aztán az olimpia után új csapatot kell építenünk, nyilván többen elmennek hivatásosnak. Kívánom, hogy minél többen kapjanak profi szerződést, mindegyikükre ráfér, mármint anyagilag…
És az új ciklust önnel kezdik el novemberben a liverpooli Eb-n?
Mármint, hogy visszavonulok-e az olimpia után? Nem tudom. Tényleg. Huszonhárom éves korom óta ott dolgozom a válogatott környékén, negyedik éve szövetségi kapitányként, s közben a Testnevelési Egyetemen is tanítok. A nyáron betöltöm az ötvenkilencet. Számos tényezőt kell mérlegelnem.
