A szokásos Toni-dupla
Az elvakultabb Bayern Mün chen-szurkolók akár jelentős formahanyatlásként is elkönyvelhették, hogy csapatuk csak a 11. percben szerezte meg a vezetést a Dortmund elleni Német Kupa-döntőben, hiszen hat nappal korábban, a két együttes Bundesliga-mérkőzésén ilyenkor már 2–0 volt a favorit javára. Persze a berlini egy gólt is kellően megünnepelte a közönség, és az már szinte természetes, hogy a legtöbb méltatás Luca Toninak jutott. Merthogy ő érkezett a legjobb ütemben Franck Ribéry bepaszszolt labdájára, és az évad során már 14. alkalommal szerezte meg ő az első gólt egy Bayern-meccsen (kilencszer a Bundesligában – Gerd Müller ligarekordja már csak egymérkőzésnyire van! –, háromszor az UEFA-kupában és kétszer a Német Kupában).
A tekintélyes La Gazzetta dello Sport által már csak „Toni cannibaleként” emlegetett olasz támadó ezzel folytatta az elképesztő müncheni nyitányát, 41. tétmérkőzésén már a 34. gólját szállította. Aztán a hosszabbításban – merthogy Mladen Petric röviddel a lefújás előtt eleresztett lövése miatt arra is szükség volt – megszerezte 35. gólját is, ami kupagyőzelmet ért a Bayernnek. Az olasz a Német Kupában (4 mérkőzés, 5 gól) és az UEFA-kupában (10/10) elképesztő módon tartottatartja a meccsenkénti legalább egygólos átlagát, de a Bundesligában 27 mérkőzésen elért 20 találata miatt sincs oka szégyenkezésre.
Ugyan a Gerd Müllerrel való összehasonlításban még nem ő a jobb (a „Nemzet Bombázója” a legjobb évadjában például a bajnokságban is elérte a negyvenes határt), de a közelmúlt talán legjobb müncheni gólgyárosát egyvalamiben már felülmúlta. Roy Makaay az első müncheni évadjában „csak” 33 gólig jutott (23 a Bundesligában, 7 a Bajnokok Ligájában, 3 a Német Kupában), Toni már most 35-nél jár (a holland a második szezonjában is eggyel kevesebbet termelt ennél), és még biztosan vár rá legalább hét összecsapás, öt a Bundesligában, kettő pedig az UEFA-kupában. Ráadásul tartotta a közelmúltbeli szokását, és sorozatban a negyedik meccsén (Getafe, Dortmund, Frankfurt, Dortmund) is duplázott. Ezeken a meccseken „csak” az UEFA-kupa-elődöntőbe jutás, alighanem a német bajnoki cím és a Német Kupa sorsa dőlt el. Mi több, Toni a lefújáskor új érzéssel ismerkedhetett. Az olasz válogatottal már volt része nagy sikerben (a világbajnoki címnél nagyobbat elképzelni sem lehet), a klubcsapataival viszont magasan jegyzett sorozatban még nem ért célba. Egy-egy másodosztályú bajnoki cím (Palermo, 2004) és német Ligakupa-győzelem (Bayern, 2008) szerepelt a dicsőséglistáján, igaz, korábban a Fiorentinánál nevesebb klubban nem szerepelt. Most összejött az első nagy diadal, amelyet talán már egy hét múlva követ az újabb, a német bajnoki cím.
Lassan már elhihetjük, hogy komolyan gondolta a szezon előtti „belépőjét”: „A Bayern nagyon sok pénzt fektetett belém, szeretném megszolgálni az áramat. A fő célom, hogy sok gólt rúgjak.” Már most sem lehet rá panasz, és adott esetben még a Bayern München történetének első triplázásához is hozzásegítheti az együttest.
