Haladás az élvonal felé
Pompás tavaszi színekbe borult Pápa és környéke: zöldellt a város környéki mező, a helyi sporttelepen pöfögő traktor, valamint a 14-es, a 132-es számú italbolt és Rózsi néni kocsmája. Nem csoda. A vendéglátó-ipari egységeket megtöltötték a Haladás-drukkerek. Jöttek vonattal, autóval, buszokkal, és csaknem ötszázan kiabálták teli torokból, hogy: „Mindenki szombathelyi!”
Óriási várakozás előzte meg az NB II Nyugati csoportjának rangadóját, és bizony a semleges néző sajnálhatta, hogy a két csapatból az egyik jövőre is helyben marad, hiába első osztályúak az álmok, s – ami még ennél is fontosabb – a körülmények Pápán, valamint Szombathelyen.
A feszültség a két edzőn nem látszott.
A találkozó előtt a lila ingben és elegáns öltönyben megjelenő Urbán Flórián csak annyit mondott: „Most azok lépnek pályára, akik képesek harcolni a Pápa sikeréért. Azok számára pedig, akik erre most képtelenek, nyitottam egy rehabilitációs részleget, ott lehet lötyögni, pötyögni...”
A Pápa szakvezetője nem mondott neveket, de nem volt nehéz kitalálni, kikre céloz: Budovinszky Krisztiánra, Adem Kapicra, valamint a két brazilra, Alexre és Fabinhóra.
Csertői Aurél, a Haladás vezetőedzője melegítőben várta a kezdést, s mosolyogva felelt az újságírói kérdésekre, mondván: ha győznek, a Pápát alighanem végleg lerázzák.
Így kezdődött a várva várt meccs, egyik oldalon mintegy ötszáz zöld lufival, éneklő, tomboló Hali-táborral, a másik oldalon bizakodó, sárga-fekete zászlókat lengető, dobokat püfölő pápaiakkal.
Urbán Flórián a kispadnál állt, és minden egyes akciónál mozdult, ugrott, lendült a keze vagy a lába. Szinte eksztázisban figyelte a találkozót, de tőle ezt már megszokhattuk. Csertői Aurél ezzel szemben szenvtelen arccal ült a vendégek kispadján, gesztusok nélkül, visszafogottan figyelte az eseményeket. Ő lehetett nyugodtabb az első félidő nagy részében, hiszen a tiszta fehérben játszó szombathelyiek tűntek magabiztosabbnak, határozottabbnak és veszélyesebbnek. A vendégek többet birtokolták a labdát, a pápaiak csak igen-igen ritkán vállalkoztak ellenakciókra. A szurkolói által támogatott Haladás vezetése a levegőben lógott, ehelyett szabadrúgásból a sárgafeketébe öltözött hazaiak találtak a kapuba. Urbán Flórián a gól után valóságos indiántáncot lejtett, szinte hergelte magát s persze játékosait, no meg saját közönségét, míg Csertői Aurél egy pillanatra széttárta a karját, a földre nézett, majd némán várta a folytatást.
A meccs előtt mindkét klubnál sejtelmesen válaszoltak arra a kérdésre, feldobtak-e némi pluszpénzt vagy extrajutalmat. A hazaiak tulajdonosa, Bíró Péter, akit a Haladás drukkerei rendszeresen szidtak, csupán annyit jegyzett meg: előbb nyerjék meg a pápai játékosok a meccset…
Nem nyerték meg.
S ezzel alighanem a legnagyobb lehetőséget szalasztották el a felzárkózásra. A második félidő is szombathelyi rohamokkal indult, a hátrányban lévő vendégcsapat megpróbált gyors, széleken vezetett akciókkal a pápai védők mögé kerülni, ám ebben az időszakban jól állt a lábán a Lombard-védelem. Ahogy telt-múlt az idő, úgy lett egyre idegesebb a közönség, a pályán harcoló 22 futballista és a két szakvezető.
Ekkor már – az addig leginkább karba tett kézzel ücsörgő – Csertői Aurél is fel-felugrott a helyéről, biztatta és taktikai tanácsokkal látta el csapatát. Urbán Flórián már nem is száz, inkább ezer fokon égett, és ha rajta múlt volna, csukát és dresszt húz, aztán bevágja a mindent eldöntő másodikat.
Ehelyett következett a Haladás egyenlítő gólja euforikus hangulatot kiváltva csaknem ötszáz szombathelyiből. Ettől kezdve a Pápának lett sietősebb, de csupán néhány veszélyes beívelésre futotta a hazaiak erejéből. Nem volt különösebben magas színvonalú a találkozó, de bővelkedett izgalmakban, a játékosok becsülettel küzdöttek, amit mindkét szurkolótábor tapssal jutalmazott – sőt a szombathelyiek a hármas sípszó után „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!” rigmussal ünnepelték kedvenceiket, akik megőrizték hatpontos előnyüket a Pápával szemben. A két szakvezető barátságosan kezet fogott egymással, Csertői Aurél az öltözőbe indult, Urbán Flórián pedig odasétált Szabó Zsolt játékvezetőhöz, és heves gesztikulálással rövid monológot intézett hozzá.
A Haladás eközben elindult Szombathelyre – s talán már az első osztály felé…
Tabellák a 8. oldalon
