Gondolom, nagyon várja már a selejtezőtornát.Gondolom, nagyon várja már a selejtezőtornát.
Szívesen megspóroltam volna magamnak ezeket az izgalmakat – sóhajtott fel Póta Georgina. – Jobb lett volna már egy hónapja, Nantes-ban megszerezni a kvótát, de az a verseny nem sikerült. Bárkivel kerültem szembe, folyamatosan „elsült a keze”, én sem voltam csúcsformában, ráadásul a harmadik és a negyedik napon két kínaitól kaptam ki – az európai selejtezőn…
Ázsiaiak a világselejtezőn is lesznek, de Budapesten legalább hazai közönség előtt szerepelhet.
Jólesik, hogy biztatnak majd, de félek is egy kicsit, mert sohasem játszottam még tétmeccset itthon ennyi ember előtt. Mi van, ha rosszul megy a játék? Kijön ide rengeteg ember, nem szeretnék nekik csalódást okozni. Ráadásul kiemeltként szombaton állok asztalhoz először olyan ellenféllel, aki már legalább két meccset letudott addigra, nekem pedig mindig kell egy kis idő, míg lendületbe jövök. Nantes-ban megnyugtatott, hogy még lehet javítani, most az utolsó lehetőség előtt állunk.
Viszont nagyobb az esély a kvótaszerzésre.
Igen, egyéniben tíznél is több kvótát osztanak, de nem szeretnék kockáztatni. Nem is szólva arról, hogy vagy nekem, vagy Lovas Petrának az első három között kell végeznünk, hogy csapatban indulhassunk, ami nagyon nehéz feladat lesz. Főleg mivel két hongkongi, és egy – spanyol színekben induló – kínai is van a mezőnyben.
Hogyan készül?
Ugyanúgy, mint tizenhat éve mindig – nem lett volna értelme éppen most valami újba kezdeni. Elmehettem volna pszichológushoz, de ha az ember nem rendszeresen jár, rövid távon többet árt, mint amennyit használ. Úgyhogy csinálok mindent, ahogy korábban. Az edzéseken még a szokásosnál is jobban odateszem magam, igyekszem a maximumot nyújtani.
Számomra nagyon furcsa, hogy nem magabiztosabb néhány nappal a selejtező előtt.
Sohasem szoktam nagy mellénnyel kiállni, hogy én aztán agyonverek mindenkit.
Tudom, nem is erre gondolok. De csapatban például Európa-bajnoki címvédő, világbajnoki ötödik, ez adhatna némi lelki támaszt.
Á, ott Tóth Kriszta a legjobb, Lovas Petra pedig az Eb-n nem is veszített meccset.
Amennyire vissza tudok emlékezni, azért ön is kellett ahhoz a sikerhez…
Jó, talán volt néhány jobb mérkőzésem, de amikor például a negyeddöntőben tíz hatról fordítva sikerült győznöm az osztrák Liu Jia ellen, ahhoz szerencse is kellett, nem elsősorban az én érdemem volt.
Akkor kié? Nem az osztrák lány hagyta magát, azt a meccset meg is kellett nyerni.
Nahát, még a végén maga lesz a pszichológusom?
