Görcsölve, küszködve

Kenneth Henderson lenne a hős...? Az Albacomptól elküldött és utána Körmenden is sokat kritizált amerikai erőcsatár?

Nos, két mérkőzés után nagyon ekként festett. A párharc első összecsapását ugyanis az ő kosara döntötte el a vasiak javára, a második meccsen pedig kiválóan semlegesítette Michael Englisht, a dombóvári támadások központi figuráját. Erőcsatárként egy hátvédet – ehhez kell ám a lábmunka, hiába szól mellette a magassági fölény. Naná, hogy ezután megint őt küldte az alapszakasz asszisztkirályára Krivacsevics Dragoljub, a körmendiek szakvezetője.

A tolnaiak tengerentúli légiósa pedig mit sem változtatott játékán, ezúttal is a tőle megszokott egy-egyezést erőltette, amit már réges-rég kiismert a Polaroid-Lami-Véd. Így aztán amíg az English által diktált mederben folyt a mérkőzés, a vendégek vezettek, a hazaiakat pedig csak lelkesedésük vitte előre, gyengén kosárlabdáztak. Ha Simon Nándor hátvédposzton nem nyújt önmagához képest extrát, vagy ha Marco Sanders megmozdulásai nem jönnek be a palánk alatt a nagy nehezen összekapart labdákból, nagy bajba kerülhetett volna a Dombóvár. Igaz, már így is nagy bajban volt...

Olyat ugyanis nagyon ritkán látott az egyik legnépszerűbb labdajáték, hogy valaki a rájátszásos rendszerben egy vereségnyire a kieséstől, nulla győzelemmel a tarsolyában felállt volna a padlóról.

A hazaiak legalább lelkesek voltak, ha már más erényt nem tudtak felmutatni a kosárlabdázásból. Illetve még egyet igen, amely viszont köztudomásúlag összefügg az akarással: jól védekeztek. Így aztán fogcsikorgatva, görcsölve araszoltak előre, de ellenfelük nem tette meg azt a szívességet, hogy összesítésbeli magabiztos vezetése tudatában „átpihenje” a második idegenbeli fellépést. Újra és újra átvette a vezetést a Körmend, még úgy is, hogy a második negyed első öt percében egyáltalán nem dobott pontot, mert a DKC hibáit kíméletlenül megbüntette: az eladott labdákból rendre visszaindított, és ziccert dobott.

Odaát azonban a Julien Millshez hasonlóan nem teljesen egészséges Deák Attila is beszállt, és ha már beszállt, beszórt három triplát – ebből kettőt kiélezett helyzetben, a végjátékban. Kissé egysíkú játéka ellenére végül English is pozitív hőssé vált, mert ő gyötörte be a hajrában a meccset eldöntő duplát és büntetőt annak ellenére, hogy szinte az egész második félidőben négy személyi hibával játszott.

Henderson pedig mégsem ment a mennybe. Legalábbis ezúttal. Azért azt jegyezzük fel, hogy amikor a legnagyobb bajban volt csapata, ő törte meg a több mint ötperces kosárcsendet.