A háromnegyed kettes vízállás jelentés hozhatta így tűzbe-lázba az embereket, mint az ETO–Honvéd meccs első félideje. Ásítozó, unatkozó, majd türelmüket vesztő, szentségelő szurkolók figyelték a fejleményeket – bizony egy hónap alatt nagyon változott a világ az ETO-stadionban. Április 12-én még mintegy hatezren ünnepelték a helyi kedvenceket az MTK 1–0-s legyőzése után, s mindenki arról beszélt, hogy a bajnoki arany is meglehet. Ez már csak álom… Most ismét a türelmetlenség az úr az ETOszurkolók körében, akik olyanokat kiabáltak, hogy: „Fújd már le ezt a szenvedést!...”, meg azt, hogy „Tokody, meg se állj Budapestig...”, és persze jött a szokásos „Pfúj, ez minden, csak nem futball!” A magyar ember persze már csak ilyen, pillanatok alatt elfelejti a jót. Egyébként így voltak ezzel a Győrbe érkező kispestiek is, akik kezdésként a „Supka, takarodj!” rigmussal nyitottak, majd jött a tulajdonosnak, George F. Hemingwaynek címzett üzenet – ezt meg sem említenénk, ha nem a csapat vezető gólja után harsogták volna a legjobban.
Gólt így viszonylag kevés tábor ünnepel… Talán egy elsősegélynyújtó tanfolyam hallgatói élvezték volna leginkább az első negyvenöt percet, anynyi sérült, fetrengő, jajveszékelő futballistát láthattunk mindkét oldalon, sőt olykor a Benny Hill-show legszebb pillanatai elevenedtek meg, csetlettek-botlottak a főszereplők, de nevetni mégsem volt kedve senkinek. Negyvenöt perc után pfújoltak az ETO-drukkerek, és tüntettek a kispesti hívek.
folytatás...
