Az természetes, hogy az egész lelátó piros-feketébe öltözött, az már nem annyira, hogy kezdésként mind a két tábor a Falcóval foglalkozott. Körmenden régóta nem szeretik a megyei riválist, az erre tartó szolnoki szurkolóknak pedig Veszprém környékén akadt némi afférjuk a Székesfehérvárra igyekvő szombathelyi fanatikusokkal.
Elég érdekes szerkezetben kezdte a Körmend a meccset, s ez eleinte meg is zavarta a címvédőt, ám amire mindenki felvette a ritmust, inkább a hazaiak érezték kényelmetlenül magukat a „magas alakzatban”. Nem mentek be a távoli dobások, s mert az Olaj védekezni is elkezdett, ellépett a vendég.
Aztán Krivacsevics Dragoljub egy időkérés nyomán rendezte a sorokat, s a pályára küldött Fodor testvérpár vezérletével átvette az irányítást és a vezetést a Polaroid-Lami-Véd. Az első kilenc percben összesen egy szabálytalanságot láttak a játékvezetők, az első vendégfaultot a 13. percben fújták – igaz, 20 percen keresztül büntetőt sem dobtak a fehér mezesek. Éleződött a küzdelem, nem nagyon tudott meglépni egyik csapat sem, a felfokozott hangulatban repült némi apró a pályára. A félidő vége ismét a nyugodtabbnak és némiképp pontosabbnak tűnő Szolnoké volt, Thomas Kelley hármasai Pór Péter tanítványainak előnyét jelentették a nagyszünetre.
A második félidő öldöklő küzdelmet és óriási izgalmakat tartogatott. Ekkor már szigorodtak a védekezési formák, fújtak is sorra a bírók, szinte minden támadásnál. És szinte megállás nélkül reklamált valaki… Nem mindig jogtalanul. Vagy a pályán, vagy a pályán kívül. Néha a lelátóról is belesípoltak. Állt is a játék emiatt, és a nézőtéri „felhevülések” következményeként is.
Aztán amikor folytatódott a meccs, az nagyon tetszett a közönségnek. Szemrevaló megmozdulások sora kápráztatta el a nagyérdeműt. A vendégeknél Kelley, a hazaiaknál Fodorék és Vavra Péter járt az élen a mutatványba illő jeleneteknél. Az eredmény is szorosan alakult – egészen a 36. percig. Akkor a Körmend rátett még egy lapáttal, a vendégek távoli dobásai pedig nem sikerültek úgy, mint az elmúlt két hétben. Vernard Hollins is messze volt szerdai szédületes formájától, így egyenlítettek a hazaiak.
Mindenki tapsolt – ki-ki az övéinek, és senki sem foglalkozott a Falcóval.
