Támadni kell mindenáron

A tavasszal adósok a gólokkal az őszi szezonban parádézó, veszélyesebbnél veszélyesebb akciókat vezető MTK-támadók: Urbán Gábor és Pál András kisebb-nagyobb sérülésére foghatja a formahanyatlást, Hrepka Ádámnak időbe telt, mire felvette kudarccal végződő hollandiai kalandja után a magyar bajnokság s csapata játékának ritmusát, Kulcsár Tamás futballja pedig nem is emlékeztet korábbi önmagára. A bajnokság hajráját azonban – speciális esetben – a csatárok teljesítménye döntheti el: mivel az élen álló MTK csak jobb gólkülönbségének köszönheti elsőségét, nem mindegy, hogy az utolsó fordulókban hányszor találnak az ellenfél kapujába a kék-fehérek és a DVSC futballistái.

Kérdés, ez a gólszerzési kényszer okoz-e bármiféle görcsösséget a labdarúgóknak?

Nos, Kulcsár Tamás például állítja: az ő visszaesése miatt az eredménykényszer, a folyamatos bizonyítási vágy hibáztatható.

„Tavasszal magasra tettem a mércét – mondta Kulcsár Tamás. – Hozzá kellett, kell szoknom, hogy sokkal inkább előtérbe kerültem, mint az eddigi pályafutásom során bármikor. Kaptam a híreket, hogy megfigyelők ülnek a lelátón, s én meg akartam felelni önmagamnak és a környezetemnek is. A tavasszal valóban nem megy úgy a játék, mint az idény első felében, s emiatt az önbizalmam is elment. Ez egy támadónál sokkal inkább feltűnik, mint a többi poszton szereplőknél. Nem merem úgy megcsinálni a cselt, helyzetben megremeg a lábam, és ziccerben

sem döntök megfelelően. De most már nincs helye az lelkizésnek. Természetesen tudjuk, hogy minden gól fontos lehet. Szóba is került az öltözőben, hogy adott esetben a gólkülönbség is dönthet az aranyról. Ám nem készül-