Feltételezzük, legfeljebb a pusztítás következtében fellépő környezeti katasztrófa miatt aggódnának csöppet a debreceniek, ha pénteken – a tervek szerint – elemeire szednék Paksot. Mivel azonban valójában a Soproni Ligáról, szűkebben értelmezve két csapat, a DVSC-TEVA és a Paks párharcáról van szó, a fentebb vizionált csapás esélye a nullával egyenlő.
A hajdúsági nyugtalanság valamelyest így is indokolt, mivel csakis a DVSC veszthet a tolnai, hamleti átiratban amolyan nyerni vagy nem lenni túrán. A piros-fehéreknek – egyebek mellett a honi élvonal eszelős menetrendje miatt – minimum győzniük kell, hogy életben tartsák címvédési reményeiket. A tabellát vezető MTK, nem beszélve a tavasszal a Loki riválisait megfricskázó Paksról, viszont csak nyerhet a párbajon: utóbbi – sikerével – egyfelől a helyi publikum hódolatát vívhatja ki, másrészt aranyéremhez segítheti a fővárosiakat, akiknek ez esetben hétfőn a REAC ellen egy pont is elegendő lenne a debreceniek trónfosztásához.
„A versenynaptárral szembesülve arra gondoltam először, furcsa, hogy az utolsó fordulókban nem egy időpontban rendezik legalább a bajnoki címről döntő mérkőzéseket – mondta Leandro, a lépéskényszerben lévő DVSCTEVA brazil származású, magyar állampolgárságú középpályása. – Dél-Amerikában és Európában sem megszokott ez a lebonyolítás. Aztán az jutott eszembe, miért foglalkozom ezzel? Azóta nem teszem. A játékos feladata kimerül abban, hogy felkészül a soros mérkőzésre, és azon a tőle telhető legjobb teljesítményt kell nyújtania. Egyébként is tehetek, sőt tehetünk ettől többet ebben az ügyben? Sokan azt hangsúlyozzák, Pakson nem elég egyszerűen nyerni, muszáj kiütnünk a hazaiakat. Szerintem viszont először legyen meg a győzelem. A Paks lendületben van, de egyébként is szervezett csapat, szóval gólfesztivál aligha lesz.”
A vonatkozó ministatisztika a DVSC-ben 2006 őszén éppen a Paks ellen (0–0) bemutatkozó irányító óvatosságát támasztja alá: az eddigi három élvonalbeli összecsapáshoz két döntetlen mellett egyetlen Loki-siker társítható. Tavaly tavasszal mindamellett éppen Leandro bizonyult a párbaj debreceni nyerőemberének (1–0).
„Döntetlenre hajló mérkőzésen az utolsó percekben lőttem a győztes gólt – szedte elő az emléktöredéket Leandro. – Péntekre sem várok könnyebb találkozót az akkorinál. Ráadásul nekünk az MTK elleni tavaszi vereségünk óta egyik sem az, legalábbis én a nulla kettő után arra a következtetésre jutottam, hogy ezután tilos hibáznunk. Kaposváron rögtön rontottunk, tényleg az utolsó pillanatban sikerült döntetlenre hoznunk azt az összecsapást. Azóta viszont nem bakiztunk – csakhogy az MTK sem nagyon botlott. Tinédzserként Magyarországra érkezve az MTK volt az első csapatom, őszintén mondom, sohasem szurkolok ellene, de ha pénteken a Loki a reményeimnek megfelelően nyer Pakson, hétfő este a televízió előtt ülve a REACnak szorítok majd. Ez most kivételes eset...”
