Kimászott a gödörből
Szávay Ágnes valószínűleg a keynesiánus gazdaságpolitika híve.
Ne ijedjenek meg, megmagyarázzuk.
John Maynard Keynes amerikai közgazdász úttörő elmélete szerint – leegyszerűsítve – gazdasági válság idején az állam is képes segíteni a helyzeten oly módon, hogy maga foglalkoztatja az embereket, csökkentve ezzel a munkanélküliséget és segítve a gazdaság egyensúlyban tartását. Akár úgy is, hogy felesleges munkáért fizet a dolgozóknak, például – sarkítva – délelőtt gödröt ásat velük, amelyet délután, ugyancsak jó pénzért, betemetnek.
Nos, Szávay Ágnes pontosan ugyanezt csinálta a román Monica Niculescu ellen a wimbledoni bajnokság női egyesének második fordulójában. A 15. helyen kiemelt magyar lány előzetesen azt mondta, nem tart a világranglista 87. helyén álló Niculescutól, elvégre eddigi két találkozásukkor simán legyőzte. Csak a húszesztendős román lány nyesett tenyeresei miatt izgult egy kicsit, de úgy érezte, nem lesz majd gondja, rá tudja erőltetni akaratát riválisára.
Ehhez képest a meccs első felében hihetetlenül mély gödörbe sikerült beásnia magát, ahonnan aztán nagy küzdelem árán kászálódott ki, ráadásul ezzel pénzt is keresett, 28 125 fontot (8.34 millió forintot) már kasszírozott.
Az elején még minden rendben volt, Niculescu ugyan simán hozta a szerváit, míg Ági kicsit megszenvedett az övéivel, de 2:2 után elvette a román lány adogatását, és azt hihettük, ezután nem lesz gond. Soltvadkert büszkesége kicsit ugyan pontatlanul teniszezett, a szervái sem ültek mindig, de ha más nem, a szerencse mindig mellé szegődött – ám Niculescunak mégis sikerült egyenlítenie.
A magyar lány 5:5 után bréklabdákat hibázott, és ez igencsak visszavetette. Siettette a labdameneteket, ziccereket rontott, türelmetlenül megtámadta a román furcsa ütemű, kellemetlen nyeséseit, így rengeteg labdája landolt a hálóban vagy méterekkel az alapvonal mögött. Niculescu pedig ráérzett a lehetőségre, és bátor tenisszel meg is nyerte a játszmát.
Sőt a másodikban is ő volt a jobb. Ági szinte minden adogatójátékával megszenvedett, míg ellenfelének nem volt hasonló gondja, és Niculescu 4:2-es és 40–0-s előnyénél úgy látszott, nemsokára vége a meccsnek. Hát még 5:3-nál, miután Szávay bréklabdánál a hálóba csapott egy sima ziccert…
Ettől talált magára.
Jó, még mindig nem teniszezett zseniálisan, de legalább elkezdett türelmesen játszani, hibákra késztetni Niculescut, és végre remek elütésekre is futotta erejéből. Voltak még megingásai (5:5 után csak negyedik bréklabdáját vágta be, 6:5-nél pedig 0–40-re elengedte ellenfelét), de végül két ásszal és egy újabb szépségdíjas ütéssel megnyerte a szettet.
Ami meghozta az önbizalmát is, innentől már úgy teniszezett, ahogyan az első fordulóban: ellenállhatatlanul. 4:0-ra ellépett a döntő felvonásban, és már nem is engedte ki kezéből a mérkőzést, így 2 óra 43 perces csatában beverekedte magát a harmadik körbe, pályafutása legjobb wimbledoni eredményét elérve.
Egy azonban biztos: a következő körben (várhatóan pénteken) a magyar lány nem engedhet meg magának hasonló hullámvölgyet. A spanyol Anabel Medina Garrígues ugyanis kellően rutinos versenyző ahhoz, hogy ne éljen a felkínált lehetőséggel. Márpedig kár lenne Ági búcsújáért, legjobb formájában ugyanis mindenkire veszélyes lehet.
Szávay nem sokat pihenhetett, este ugyanis még párosban is pályára lépett. A találkozó akár az egyesmeccs utáni levezetésnek is beillett, a Vasas teniszezője ugyanis az orosz Dinara Szafina oldalán simán, 6:2, 6:1-re nyert az olasz Tathiana Garbin és az ukrán Olga Koritceva kettőse ellen.
