Honnan vették a németek az erőt a hajrábeli újabb felálláshoz? – morfondíroztak többen is az interjúzónában, miközben várták a két csapat játékosait. Aztán elég volt ránézni Torsten Frings pólójára, és a németek, illetve a magyarok számára azonnal világos lett minden. Egy magyar és egy német zászló között a „Még
hat perc van hátra. Magyarország–Németország 2:2. Senki sem aggódik” felirat volt olvasható. A többi már történelem. 54 éve hat percet kellett a berni csodához, most egy is elég volt a bázelihez.
„Sok társamhoz hasonlóan én is ezen a történeten nevelkedtem – mondta a bordasérülése dacára egy félidőt vállaló német középpályás. – Akkor aranyat ért a feltámadás, most nem tudom, mi lesz belőle. Az akkori összecsapással ellentétben ezúttal mi voltunk az esélyesek, a törökök meg könnyen ledobtak magukról minden terhet. Nehéz volt ellenszert találni a játékukra.”
A sokak által a kezdőcsapatba várt középpályást saját bevallása szerint nem érte váratlanul, hogy csak Simon Rolfes sérülése után jutott szóhoz. „Ez Európa-bajnokság, itt semmin sem kell meglepődni – fogalmazott. – Különben is, Joachim Löw egyszer sem jelentette ki, hogy márpedig én kezdek. Azon töprengett, hogy az alapcsapatot szerepeltesse-e, vagy alkalmazza a győztes csapaton ne változtass elvet. Az utóbbi mellett döntött, és a végeredmény őt igazolja.”
A most látottak alapján a finálé előtt is nagy harc lesz a vélhetően két védekező középpályás posztjáért. Aligha várható, hogy a törökökénél erősebb támadógépezetű rivális ellen Löw visszatér a régi formációhoz, és 4–4–2-ben, defenzív felfogású fedezettel áll majd ki. Márpedig Frings benyújtotta igényét a csapattagságra, német újságírók szerint a törökök ellen nem Philipp Lahm, hanem Thomas Hitzlsperger volt a mezőny legjobbja, Rolfes meg Portugália ellen nyújtott meggyőzőt.
