Kézzel-lábbal egymásért

„Come on, Abraham” – int oda egy-egy gyakorlat előtt csapattársának Hercegfalvi Zoltán.

És Guie Gneki Abraham jön is.

Habár az elefántcsontparti támadó angol szókincse nagyjából húsz kifejezésben kimerül, a labdarúgásban szükséges legfontosabb mondatokat megérti. Sokkal többet viszont nem. Hiába él már jó ideje Magyarországon, a nyelvérzék (legalábbis a magyar...) nem az erőssége. Éppen ezért Hercegfalvi Zoltán a tréningeken gyakran veszi szárnyai alá csapattársát, amikor például a támadók elvonulnak a pálya egyik szegletébe különgyakorlatra, a magyar csatár csak int egyet az elefántcsontpartinak, és ő rögtön tudja: speciális feladat vár rájuk.

Hercegfalvi Zoltán és Abraham lassan másfél éve játszik egymás mellett, a két játékos kommunikációja így az idők előrehaladtával már sokat fejlődött, egyfajta jelbeszéd alakult ki közöttük.

„Kézzel-lábbal mindent meg tudunk beszélni a hétköznapokban – magyarázta a magyar csatár. – Talán még azt is el tudnám mutogatni neki, ha egy pohár ásványvízre lenne szükségem, ötvenhat buborékkal, két darab jégkockával és egy mag nélküli citromkarikával a szélén. A jelbeszéddel sok mindent meg tudunk beszélni, ha pedig valamilyen összetettebb taktikai témát kell érintenünk, akkor jöhet a tolmács.”

Mert az mégiscsak furcsa lenne, ha például a hibák elemzéséből az elefántcsontparti támadó egyetlen szót sem értene. Erre mondta korábban egy beszélgetés alkalmával mosolyogva Abraham: „Biztos van még

néhány nyelvjárás, amelyeket nem ismerek, de látatlanban mondom, talán a világ legnehezebb nyelve a magyar.”

A négyszemközti beszélgetésekkor Pölöskei Gábornak viszont egyáltalán nincs szüksége segítségre. Mivel a Honvéd vezetőedzője játékos-pályafutása során légióskodott Svájcban, kiválóan megérteti magát a francia anyanyelvű afrikai légiósokkal is. Abrahamék pedig örömmel veszik, ha franciául szólnak hozzájuk.

De Hercegfalvi Zoltán és Abraham nem csak a hétköznapokban ért szót: a kombinatívabb futballt játszó magyar és az átlag fölötti gyorsasággal megáldott elefántcsontparti támadó a pályán is remekül kiegészíti egymást. Duplán is passzolnak: egyfelől az összjátékban mindig megtalálják egymást, másrészt karakterüknél fogva illenek egymáshoz a kispestiek csatársorában.

Abraham az elmúlt bajnokság harminc meccse során kilenc, Hercegfalvi Zoltán pedig nyolc gólt lőtt, ám a tavasszal nem ment nekik. A nyáron viszont nagyon is: a két támadó az idei három nemzetközi mérkőzésen (a kazah és cseh rivális ellen) összesen már négy gólt szerzett, s emellett három gólpasszt adott.

Ezt alapul véve biztos: a két csatár ugyan kézzel-lábbal „beszélget” egymással, a gólokat viszont a következő szezonban is kizárólag lábbal lövöldözik.

KÖVETKEZIK: Vasas Petar Divics a tavasszal meghízott a hamburgerektől, de mára ismét ő az egyik legjobb erőállapotban lévő angyalföldi labdarúgó.