A Boldogkőváralja bizonyította, a mérkőzés lejátszásához nincs minden esetben szükség kapusra. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kiscsapatnak négy igazolt kapusa is van, ám október elején egyikük sem ért rá, így az együttes nélkülük indult Tiszakarádra, majd csak lesz valahogy jelszóval. A mérkőzés napján Lakatos Gyula munkahelyi elfoglaltsága miatt nem léphetett pályára, a másik kapus, Zima Imre indokait rejtélyes homály fedi, míg a két ifjúsági játékos közül Hudák Roland állítólag vizsgákra készült, Fehér Mihály pedig az anyósát látogatta meg. Tiszakarádra érkezve Sándor János edzőnek tovább gyarapodtak ősz hajszálai, miután megtudta, hogy három játékosa egy árokparton ülve rostokol, mert lerobbant az autójuk – nyilván nem is értek oda a mérkőzésre. Ezután az edző úgy döntött, hogy a 17 esztendős Prokop Istvánt, az ifjúsági csapat belső védőjét állítja a kapuba, aki amúgy is univerzális labdarúgó, hiszen a bajnokság során minden poszton szerepeltették. Kapusként sem okozott csalódást, nem kapott gólt, igaz, csapata is eredménytelen maradt – talán minden másként alakul, ha az ifjú néha csatárt is játszott volna...
