Ahhoz képest, hogy felkészülési tornának tekintette az Európa-bajnokságot, igencsak megviselte az elődöntőbeli vereség.Ahhoz képest, hogy felkészülési tornának tekintette az Európa-bajnokságot, igencsak megviselte az elődöntőbeli vereség.
Senki sem szeret kikapni, különösen nem az elődöntőben – mondja Godova Gábor, a magyar női pólóválogatott szövetségi kapitánya. – Meg aztán bár nem ez az év legfontosabb versenye, mégiscsak érmet osztanak, mégpedig pontosan olyat, mint a két évvel ezelőtti belgrádi vagy a két év múlva esedékes zágrábi Európa-bajnokságon.
Miben látja a vereség okait?
A legjobb négy közé három olyan csapat jutott be, amely ott lesz az olimpián, plusz a házigazda spanyolok. Előbbiek egyértelműen Pekingre készülnek, a vendéglátók viszont láthatóan most akarták kárpótolni magukat azért, hogy lecsúsztak az ötkarikás játékokról, pechünkre éppen velük kellett játszanunk az elődöntőt, márpedig ők mindent bedobtak a győzelem érdekében.
A találkozó három negyedében nem volt benne a vereség, hét négyes magyar vezetésig minden gördülékenyen ment. A négy nullára elveszített utolsó néhány percet is a bírók számlájára írhatjuk?
Való igaz, a hajrában nem tudtunk gólt dobni, de egy mérkőzést egészében kell nézni. Mivel a spanyolok sokkal több emberelőnyt kaptak, a védekezés felőrölte az erőnket, arról nem is szólva, hogy több játékosunk két hibával állt, közel volt a kipontozódás, tehát óvatosabbnak kellett lennünk. Ami pedig a támadásainkat illeti, a statisztika ugyan azt mutatja, hogy nekünk is volt öt létszámfölényünk, de ebből kettő mintha nem is lett volna, hiszen még fel sem álltunk, a bírók máris elvették tőlünk a labdát. Nagyon nehéz ilyen körülmények között vízilabdázni.
Milyen tapasztalatokkal gazdagodott ezen a mérkőzésen?
Egy hónapunk van az olimpiáig, azon kell dolgoznunk, hogy mentálisan sokkal erősebbek legyünk, mert nem szabad, hogy efféle külső körülmények megzavarjanak bennünket. A nyomás alatt elkövettünk hibákat, amelyeket előtte nem, s ezen mindenképpen változtatnunk kell.
Ezek után a bronzmeccset minek tekintik: szükséges rossznak, amelyet mindenképpen le kell játszani, vagy lehetőségnek, amelyen Európa-bajnoki érmet lehet szerezni?
Mint említettem, az olimpia a legfontosabb, de a kontinensbajnoki éremnek is örülünk, ezért természetesen azon leszünk, hogy megszerezzük. De nem az olaszok elleni meccsre hegyezzük ki az Európa-bajnokságot: pénteken is kemény edzést vezényeltem a lányoknak, s ez így lett volna akkor is, ha bejutunk a döntőbe, ugyanis készülnünk kell Pekingre. Igyekszünk a saját játékunkat játszani, megpróbáljuk nem hagyni, hogy kizökkentsenek bennünket a megszokott ritmusunkból, a végén pedig meglátjuk, ez mire elég.
