Az olimpiák történelmének legeredményesebb versenyzője három olimpián – hatot-hatot Melbourne-ben, Rómában és Tokióban – 18 érmet, köztük kilenc aranyat nyert. 1964-ben kétszeres bajnokként ugyan „csupán” második lett a torna összetett versenyében a csehszlovák Vera Caslavská mögött, ám talajon harmadszor is nyerni tudott, emellett tagja volt a győztes szovjet válogatottnak is. Az Ukrajnában Larisza Dirij néven születő, ám ma már orosz állampolgárként Larisza Szemjonovna Latinyinaként élő, akkor 30 esztendős ifjú anyuka szülés után viszszatérve Tokióban második lett ugrásban és gerendán, és felemáskorláton sem adta éremnél alább, bronzot szerzett. Hatalmas tapasztalatát visszavonulása után a szovjet női válogatott mellett tíz éven keresztül szövetségi kapitányként kamatoztatta.
