A leghátsó ember a leghátsó sorban. A repülőn a gép első felében ültek a pólósok, kivéve Szécsi Zoltánt, a vízben is leghátul lévő klasszist. A kétszeres olimpiai bajnok kapus az út nagyobb részében magányosan relaxált a szűkre szabott ülések között – mígnem kezdetét vette az össznépi cserebere. Legalábbis vízilabdázóink között. A termetes játékosok a jobb helyeket időszakonként egymás között váltogatták – hiába, egy csapatot alkotnak. „Már alig várom, hogy az olimpiai faluba érjünk” – jelentette ki elcsigázva nagyjából félúton a társaság egyik ötkarikás újonca, Kis Gábor, akivel megfejtettük, hogy a kezén található csillagtetoválás előbb készült, mint az ugyanilyen dísszel virító spanyol futballsztáré, Gutié. „Nyilván elleste tőlem, megtetszett neki, és lemásolta” – mondta mosolyogva, majd néhány órával később már kissé megszeppenve lépett be álmai otthonába. Megérkezett tehát a férfi vízilabda-válogatott is Pekingbe (edzett is gyorsan egyet), a vasárnapi, Montenegró elleni nyitó meccsig kétkapus edzések következnek. „Őrülten jó lesz, megmutatjuk a világnak!” – fogalmazott ellentmondást nem tűrően Varga Tamás, akinek legutóbb egy máltai kupadöntő után akasztottak aranyérmet a nyakába. Cseppet nagyobb most a tét…
