Most kell a földön maradni
Gondolta volna a rajt előtt, hogy a REAC a második forduló után veretlenül, négy ponttal áll a bajnokságban?Gondolta volna a rajt előtt, hogy a REAC a második forduló után veretlenül, négy ponttal áll a bajnokságban?
Nehéz erre mit mondani…
– bizonytalanodott el a REAC vezetőedzője, Aczél Zoltán, aki a Paks ellen idegenben 3–1-es győzelemre vezette a csapatát. – Örök optimista vagyok, mindig a lehető legjobbat várom a csapatomtól. Úgy tűnhet, könnyű a sorsolásunk, de azért ne feledjük, a megerősödött Diósgyőrrel játszottunk döntetlent, most pedig az első fordulóban remekül futballozó Paksot győztük le három egyre. Boldog vagyok, de azért tudjuk, hol a helyünk. Ismerjük a korlátainkat, ezért mindenkinek azt javasoltam az öltözőben, hogy maradjon csak a földön.
A diósgyőriek elleni mérkőzés után úgy értékelt: emberei akartak, ám sokan lemaradással küszködnek, emiatt még döcögött a játék. Gondolta volna, hogy máris beindul a verkli?
Reménykedtem benne, hogy feljavulunk, de nem vártam, hogy ilyen hamar. A felkészülés során úgy éreztem, a védekezésünk összeállt, ám a támadójátékunk halovány volt. Az edzőmecscseken kevés gólt szereztünk, viszont a rajt előtt már láttam a fejlődés jeleit. Ezért is örülök, hogy szombaton megint a tavasszal ránk jellemző kreatív támadófutballt játszottuk, labdarúgóim betartották a megbeszélteket, többen mentális erejüket is bizonyították.
Mintha a paksiakat zavarta volna meg jobban, hogy az elromlott világítás miatt ötven perccel később kezdődött a meccs…
Pedig én is idegeskedtem eleget. Hét perccel a kezdés előtt a paksiakkal együtt visszamentünk az öltözőbe, felsorakoztunk már, amikor jött a játékvezető, hogy nincs világítás, és nem is tudják, mikor lesz. Akkor megint kimentünk a gyepre egy kicsit melegíteni, de a legfontosabb feladatom az volt, hogy lelkileg készítsem fel a fiúkat: ha játszani kell, akkor pörögjenek.
Lisztes Krisztián hamar, már az ötödik percben emlékezetes gólt szerzett.
Szélsőségek között ingadozik a negyvenkilencszeres válogatott megítélése: ha jól játszik, azt mondják, a lába tökéletesen alkalmas a futballra, ha gyengébben teljesít, a fejéhez vágják, hogy már ő sem a régi. Mi az igazság?
Hatodik hete dolgozom Lisztes Krisztiánnal, és minden elismerésem az övé. Úgy látom, a lába százszázalékos állapotban van, de három évet kihagyott, idő kell, amíg játékba lendül. Olyan az ő esete, mint a zongoristáé, aki régen játszott már. Amikor újból leül a hangszerhez, az első leütései még bizonytalanok, olykor mellé is nyúl, de lassan belelendül. Látnia kellett volna, milyen boldog volt a mérkőzés után. Mosolygósan újságolta mindenkinek, hogy öt év után szerzett ismét gólt. Becsülöm a kitartásáért, őszintén mondom, annyi viszontagság után, amennyi őt érte, nem biztos, hogy én képes lettem volna visszatérni a pályára.
Elnézve a Paks elleni kezdő tizenegyet, úgy tűnik, megtalálta csapata ideális összeállítását, viszont kimaradt a sérült Torma Gábor és Balaskó Iván is. Furcsa lehet Rákospalotán, hogy a bőség zavarával küszködnek…
Erről szó sincs. Idehaza miénk a legkisebb költségvetésű klub, rövid a kispadunk, ha sérültjeink vagy eltiltottjaink vannak, gondot okoz a csapathirdetés. De amikor mindenki hadra fogható, több lehetőségem van arra, hogy változtassak a szerkezeten, illetve az összetételen. Mindenkiben tudatosítottam, hogy sok munkával bárki bekerülhet a kezdőbe, ám kevéssel ugyanolyan gyorsan ki is lehet kerülni.
