Tiszta Cse pel.
Peking munkásnegyedében járunk, egyik lakótelep a másik tövében, a szürkeséget csak néhány gyárépület töri meg. Mint hajdanán a Béke térre, a Worker’s Stadiumba, azaz a Dolgozók Stadionjába is özönlik a nép. Naná, hiszen Brazília–Nigéria meccset rendeznek. A hatvanezres – igen, hatvanezres! – publikumot cseppet sem zavarja, hogy női futballban…
A brazil himnusz alatt bevágott „közelinél” szemet szúr, hogy a csapatkapitány, Tania „ronaldinhós” séróban pompázik – a fogai szerencsére nem állnak annyira előre, mint a Milan sztárjának. Aztán az tűnik fel, hogy Cristiane úgy bánik a labdával, mint anya a gyermekével, szinte simogatja – a lábával. Csak egy példa: a második percben akkora „esernyőt” ad Efioanwan Ekpónak (akad valaki, aki nem hallott róla?!), hogy mi szégyelljük el magunkat a Pelican Stars védője helyett.
Rosana első megmozdulása is igazán emlékezetesre sikerül: úgy ível középre, mint… Na jó, nem akarunk megbántani senkit. Maradjunk abban: jócskán a kapu mögött landol a labda.
Még nem említettük, de Marta miatt vagyunk itt elsősorban. A világ legjobb női focistájának tartják. Most kapaszkodjanak meg: Peléhez hasonlítják (hogy nem véletlenül, azt nemrég maga a „Fekete Gyöngyszem” is alátámasztotta: „Láttam játszani, és el kell ismernem, sok a közös vonás bennünk.”) Mint Ronaldinho vagy Ronaldo, ő is fiatalon igazolt Európába, négy éve légióskodik a svéd Umeában. Feltehetőleg már nem sokáig: a Los Angeles Galaxy szíves örömest szerződtetné! Képzeljék el a gólleírást: Beckham 45 méteres indítását követően Marta mellel tette maga elé a labdát, majd 12 méterről, jobbal a bal felső sarokba bombázott. Hollywoodba illő forgatókönyv, nemde?
Pekingbe visszatérve: azon illedelmesen nem kacagunk (csak egy kicsit…), hogy néhány leányzó a nagy lelkesedés közepette olykor elhagyja a labdát, mi több, némelyek átesnek rajta. Ennyi különben is belefér, hiszen a hangulat remek, a lelátó szinte tele, az összképen csupán a műbrazilok, vagyis a sárga pólóba öltöztetett kínaiak rontanak valamelyest.
A „selecao” fellépéséin megszokott banda viszont itt van, szól is a szamba megállás nélkül. Még akkor is, amikor a 19. percben Perpetua Nkwocha (jegyezzék meg ezt a nevet – ha tudják…) vezetést szerez Nigériának. A mezfelhúzós gólöröm elmarad, de Nkwocha kisaszszonyt elnézve ez nem akkora tragédia.
Bezzeg Cristiane esetében már kesergünk emiatt. Nem is egyszer… A brazil szépség negyedóra alatt klasszikus mesterhármast ér el! Először fejjel veszi be a rivális kapuját, s különösebb nehéz dolga a harmadik gólnál sincs, akkor nyolc méterről kell a hálóba emelnie. No de a második találata! Ha nem látjuk, biz' Isten, nem hisszük el: a röviden kifejelt labdát a kapunak háttal állva felpörgeti magának, hogy aztán 14 méterről a léc alá ollózza… A férfiak álma ő: csinos, és mindene a foci. Kit érdekel, hogy tud-e főzni?!
Egyébként Marta is jól húzogat, Brazília sikeréhez (3–1) kétség nem férhet. A lefújáskor megállapítjuk: élmény volt ez a meccs.
A Kanada–Svédországra azért nem maradunk itt.
