Újabb dia dalt ült Kína férficsapata. Nyolc esztendővel a nagy történelmi tett, vagyis a sydneyi első olimpiai csapatarany után Jang Vejék hazai közönség előtt ülhettek fel a sportág trónjára. Telt ház, 18 ezer néző volt kíváncsi a kínai tornászok diadalára, amely az elmúlt világbajnoki sikerek után (2003-ban, 2006-ban és 2007-ben is az ázsiai ország nyert a vb-n) szinte borítékolható volt.
Éppen ezért kissé megrázta a sportvilágot a csapat rajtja: az első kör után csak az ötödik helyen állt Kína, talajon Csen Ji-ping rontott, ám a csapatnak sikerült kijavítania a hibát. A kínaiak lólengésben, gyűrűn, ugrásban is a legjobb teljesítményt nyújtották, s a negyedik körre sikerült is átvenniük a vezetést, amely a mezőny számára demoralizáló korlát-, no és a nem „fellengzős”, ám annál biztosabb nyújtógyakorlatok után már nem is forgott veszélyben.
Kína minden idők legnagyobb különbségével (7.25 pont) nyerte meg a csapatdöntőt a 2004-es olimpiai bajnok Japán előtt, míg a harmadik helyen a négy esztendővel ezelőtti ezüstérmes Egyesült Államok csapata zárt.
Érdekesség, hogy a nyolc esztendővel ezelőtti aranycsapatból hárman, Jang Vej, Li Hsziao-peng és Huang Hszü ezúttal is részese volt a kínaiak sikerének, utóbbi kettő tagja volt az 1997-ben Lausanne-ban világbajnoki csapataranyat nyerő kínai válogatottnak is, vagyis gyakorlatilag 11 esztendeje a legjobbak között szerepelnek.
„Úgy érzem, ez az arany borzasztóan nehéz. Nemcsak a súlya miatt mondom ezt, hanem mert roppant kemények voltak azok az erőfeszítések is, amelyeket azért tettünk, hogy megszerezzük” - mondta a versenyt követően Li Hsziao-peng.
