González nem pályázik a fair play-díjra, de döntős Pekingben

A Blake–Gonzalez találkozó nem csak a chilei győzelméről, hanem egy-két vitatott eseménytől emlékezetes marad. Ami a játékot illeti, a döntő szetrtben, Blake 6:5-ös vezetésénél González szervált, de 0-40-nél az amerikainak három mérkőzéslabdája volt, de a chilei valahogy visszhozta a mérkőzést.

A chilei 9:9 után elvette Blake szervagémjét, saját adogatásánál 40-0-nél jutott meccslabdához, de az amerikai is sikeresen hárította mindhármat. Eztán további két deuce következett, végül az „El Bombardero” becenevű chilei megölte az ötödiket, s ezzel a négy évvel ezelőtti harmadik helyezésén már mindenképpen javított.

Ennyi a krónika, a meccsnek azonban volt két kritikus, sportszerűnek nem éppen nevezhető mozzanata. Először a mérkőzés elején González közelről Blake testére ütött egy tenyerest, nyilvánvalóan szándékosan, s utána hiába kért bocsánatot, a fekete bőrű észak-amerikai nem fogadta el a szabadkozást.

Ettől kezdve feszültnek tűnt a hangulat a pályán, s nem is maradt el az újabb incidens. A harmadik szett hajrájában, Blake 9:8-as vezetésénél a jenki ütése megcsúszni látszott González rakettjának tetején, s onnan repült outra. A bíró a pontot a chileinek ítélte, Blake hiába mutatta vehemensen a „csuszát”, s hiába nézett kérdően Gonzálezre, a szemét lesütő, s labda pattogtatásába feledkező dél-amerikaitól hasztalan várta, hogy megpályázza a fair play-díjat, és bemondja a poént.

Csaknem egy órával később a sajtóértekezleten Blake ezt az esetet okolta vereségéért, s kerek perec szemére hányta Gonzáleznek, hogy sportszerűtlen volt.

„Ebben a szituációban mindenki más bemondta volna a csuszát, hiszen a vak is látta, hogy a labdám érintette ellenfelem ütőjét. A döntnök valahová máshová nézhetett… Már csak azért is reméltem Fernandótól, hogy jelezze, hogy beleért a labdába, mert ez az olimpia, a sportszerűség ünnepe, ráadásul abban a játékban, amit az úriemberek sportjának tartanak…” – mondta Blake.