„Ma Mourinho, holnap Ronaldinho” – harsogta a La Gazzetta dello Sport; „Mourinho nem fél a bemutatkozástól” – olvashattuk a Corriere dello Sport címlapján; „Mourinho és az Inter retteg Cassanótól” – hirdette a Tuttosport. Tekintsünk el az olasz sportújságok szombati címei között feszülő ellentmondástól – most akkor megijedt-e José Mourinho? –, és összpontosítsunk a közös nevezőre, vagyis arra, hogy az olasz labdarúgásban szombaton az Inter új vezetőedzője állt a középpontban. A milánóiak a Sampdoria otthonában léptek pályára, a meccs pedig egyfajta teszt volt a portugál számára, akinek edzői stílusát sokan összeegyeztethetetlennek tartották az olasz mentalitással. Az egyik napilap például Serie A-s kérdezzfelelekjében a következő felvetéssel kezd: „Tényleg különleges a Mourinho képviselte felfogás?” A válasz: „Ha a különleges alatt látványosat értünk, akkor nem. Az általa erőltetett futball sokszor nehézkes, és a védekezést helyezi előtérbe.” S valóban, a Sampdoria ellen mutatott játék minden volt, csak nem szórakoztató. Zlatan Ibrahimovic a 33. percben – szó szerint értendő – labdakezelést követően lőtt gólt, az Inter pedig ezután átállt a Chelsea stílusára: csak a szükséges mértékben kockáztatott. Illetve, ahogyan az 1-1es végeredmény mutatja, annál valamivel kevésbé.
