Kupola van, alap még nincs
Galliani és Valiani csatáját utóbbi nyerte meg. Avagy: hiába erősítette meg a nyáron a Milan keretét Adriano Galliani alelnök olyan kiválóságokkal, mint Ronaldinho, Gianluca Zambrotta, Andrij Sevcsenko vagy Mathieu Flamini, az újonc Bologna Francesco Valiani győztes találatával 2–1-re diadalmaskodott a San Siróban. Nem véletlenül említjük az elöljáró felelősségét a kellemetlen kudarc után, hiszen a jelenlegi Milan egyértelműen az ő – és a mögötte álló Silvio Berlusconi – tákolmánya.
És ha maradunk az építkezős hasonlatnál, a Bologna elleni meccs tapasztalatai alapján megállapíthatjuk: az oromdísz, a szélkakas és a gipszstukkó már ott virít a milánói palotán, az alapokkal azonban gondok vannak.
A Barcelonából szerződtetett Ronaldinho varázslatos cseleit, gyönyörű átadásait látva hatvanezer ember szája maradt tátva a San Siróban, a Chelseaből visszatérő Andrij Sevcsenko jelenléte önmagában felért egy ünneppel, és ha mindehhez hozzávesszük Clarence Seedorf páratlan szervezőkészségét, a fiatal Alexandre Pato szemtelen trükkjeit, Andrea Pirlo labdaérzékét, az utolsó idényét kezdő Paolo Maldini elszántságát, elvileg mindenki megkapta a jegyéért az ellenszolgáltatást.
Val a mi mégis hiányzott a csapat játékából – talán a munka, talán a szervezettség, talán az összeszokottság.
Carlo Ancelotti vezetőedző az edzéseken kipróbált alakzatok közül végül a hagyományos karácsonyfahadrendet választotta (4–3–2–1), ám a befejező csatárként felküldött Filippo Inzaghi erőtlen játéka, valamint a Seedorf, Ronaldinho páros közötti akadozó kommunikáció késleltette a várva várt gólt. Sőt, Marco Di Vaio révén váratlanul a Bologna került előnybe, és ha Massimo Ambrosini nem fejeli be Ronaldinho (ki más?) ragyogó beadását, az e l s ő félidő végén a hazai gárda vesztes állással vonulhatott volna az öltözőbe.
Ancelotti azonban valószínűleg így sem vállveregetéssel töltötte a szünetet, a második félidő elején ugyanis húsz percen át csodát művelt a felrázott Milan. Beállt Sevcsenko (a csapat átrendeződött a 4–2–3–1-es felállásba), és bár láthatólag le kell még vetkőznie a „londoni” kishitűségét, a lelkesedését csak dicsérhetjük. Ronaldinho viszont a mérkőzés ezen szakaszában egyenesen káprázatos volt: letörölhetetlen mosolyával, felszabadult játékával, félelmetes megoldásaival bizonyította, nem csak nevében egyezik a 2005-ös aranylabdással.
A húsz perc varázslat azonban véget ért, a Bologna szép lassan magához tért, a 79. percben pedig Valiani felső sarkos góljával megszerezte a győzelmet érő gólt. A Milan hívei most azzal vigasztalhatják magukat: a következő bajnokin már ott lesz a sérüléséből gyógyuló Kaká is. Egy újabb aranyputtó a rogyadozó palotán.
