Egyetlen rúgott és tucatnyi ka pott góllal hat forduló után az utolsó helyen áll a Siófok – de nem pont nélkül. Az utóbbi öt fellépését elveszítő csapat a bajnoki nyitányon legyőzte a Fehérvárt, azóta viszont legfeljebb a napos hétvégéknek örülhettek a Balaton-partiak szurkolói. Vasárnap este a DVSC taszította mély apátiába a somogyi klubbal szimpatizálókat: a Magyar Kupa címvédője ujjgyakorlatot idéző módon ütötte ki Détári Lajos együttesét (4–0). A menedzser fanatizmusa a sorozatban elszenvedett öt vereség után, az iskolás hibák ellenére töretlen – a társaság harci kedve nem.
Mi jön ezek után?
Még több munka – mondta Détári Lajos. – Nem akarok nagy szavakat használni, nincs is értelme. Nagy feladat vár ránk: ki kell lábalnunk a gödörből.
A négy új játékossal, Habi Ronalddal, Bojtor Lászlóval, Takács Marcellel és Edouard Ndjodóval is szép, nemes feladat. Az utóbbi trió mellesleg a DVSC ellen is pályára lépett.
Nem kell felfújni a szerepüket, sem csodát várni a négyestől. Csodák csak úgy, maguktól nem történnek. Abban viszont biztos vagyok, hogy hosszú távon valamennyien segítségére lesznek a csapatomnak.
Mit lehet mondani az öltözőben öt vereség után?
Azt, amit vasárnap este már megpendítettem: túl vagyunk a magyar bajnokság hat, szerintem legerősebb csapatával esedékes meccsünkön. Most jönnek azok a találkozók, ahol lényegesen jobb eséllyel szállunk harcba a pontokért. A mezőny hátsó régiója elég sűrű, egy győzelemmel több helyet ugorhatunk előre. A válogatott mérkőzései miatt van egy kis időnk összeszedni magunkat, mert tény: maga alatt van a társaság. A hétközi, Szentlőrinc elleni Magyar Kupa összecsapás megfelelő alkalmat jelent, hogy túllendüljünk a gondokon, hogy túllépjünk önmagunkon. Győzelmet várok a csapattól, a sikerrel elindulnánk felfelé, és nyilván jobb hangulatban készülnénk a soron következő, Kecskemét elleni bajnokira.
Melyiket nehezebb megemészteni: a tizenkét kapott gólt vagy az egy szerzettet?
A legnagyobb gondom a védősorral van, értelemszerűen az utolsó két meccsen kapott kilenc gól miatt. Az első négy fordulóban a Siófokot elsősorban éppen a megbízható védőmunka jellemezte – noha három esetben ez is csak a tisztes vereséghez bizonyult elegendőnek –, de Szombathelyen megtört bennünk valami. Gondolkodom, melyik formáció lenne a legtesthezállóbb számunkra, több rendszert is kipróbáltunk, úgy fest, a „kutatást” nem zárhatjuk még le.
Közben talán nem ártana gólt is lőni.
Furcsa, de a hat bajnoki közül éppen vasárnap este volt a legkecsegtetőbb a támadójátékunk, igaz, a DVSC kapuját sajnos nem tudtuk bevenni. Sem ez a fajta gólínség, sem a védelem ilyen mértékű „gólképessége” nem volt jellemző az eddigi csapataimra. A Siófokra sem lesz.
