A tehetséges dán melós
De jó a fotó! Nekem adják az újságot? Köszönöm! – csapja máris a hóna alá a Nemzeti Sport pénteki számát a címlapon virító Daniel Agger. – Tessék csak, kérdezzenek bármiről!
Rendben: kit tetovált utoljára?
Látom, képben vannak… Az egyik barátom karjára varrtam fel egy idős hölgy arcképét, szerinte jól sikerült. Én nem vagyok elájulva a tudásomtól, éppen ezért, ha most önök arra kérnének, hogy díszítsem fel, mondjuk, a dán zászlóval a lapockájukat, nem vállalnám a feladatot. A haverok tetoválásában kisebb a kockázat, ha azt elszúrom, nem haragszanak meg annyira… A viccet félretéve: családunk férfi tagjai szinte megszállotjai a művészet ezen ágának, hozzám hasonlósan az édesapám és a fivérem is számos alkotást visel magán. Ha viszont a húgom azzal állna elő, hogy ő is akar egyet, közölnénk vele: szó sem lehet róla. Elégedjen meg azzal, hogy a neve ott virít a testemen…
Mi igaz abból, hogy pilóta akart lenni?
Minden. Gyerekkoromban arról ábrándoztam, hogy a dán hadsereg vadászgépeit vezetem majd.
És mi lett az álmából?
A szimulátorig jutottam…
Futballistaként bezzeg a fellegekben járhat!
Nevetni fognak, sokáig nem is akartam labdarúgó lenni. Vagy legalábbis nem akartam profinak állni. Szerintem a tehetségem sem volt meg hozzá.
Pardon, kétezer-négyben nem önt választották meg Dániában az élvonalbeli bajnokság felfedezettjének?
De…
S nem önért fizetett a Liverpool ötmilliónyolcszázezer fontot kétezer-hat januárjában?
De… Jól van, belátom, annak ellenére, hogy tizennyolc évesen kezdtem komolyan focizni, nem megy rosszul a játék. Megjegyzem, sokat tettem azért, hogy a válogatott és a Liverpool védője legyek. Sohasem voltam az a típus, aki a babérjain ül, ha valamit elértem, máris azt néztem, mi lehet a következő cél. Huszonhárom évesen nem áll szándékomban bárkinek is tanácsot adni, ám ha javasolhatom, a fiatalok kövessék a példám: eddzenek, eddzenek és eddzenek, mert annak biztosan meglesz az eredménye.
Németh Krisztiánnak is elmondta ugyanezt?
Még nem. Krisztián, ugyebár, néhány hete került fel a Liverpool első keretébe, és bár még csak az edzésekről ismerem, azt már megállapítottam, hogy ügyes. Sőt kifejezetten ügyes. Azonban rá is érvényes: ha most hátradől, és megelégszik azzal, hogy a felnőttcsapat tagja, esélye sem lesz az előrelépésre. Jó játékos, de mivel az Anfield Roadon csak jó játékos van, rengeteget kell dolgoznia azért, hogy kiemelkedjen közülük.
Sérülés miatt majdnem teljes egészében kihagyta a tavalyi szezont…
Ne is folytassák! Borzasztó időszak volt, egyik baj jött a másik után, alig tudtam futballozni. Ezért is nyilatkoztam azt a nyáron: úgy érzem magam, mintha most érkeztem volna Liverpoolba, hiszen gyakorlatilag elölről kezdek mind e n t , újra ki kell harcolnom a helyemet a csapatban.
Képes lesz rá?
Biztos vagyok benne. És ezt nem a nagyképűség mondatja velem, hanem az, hogy sosem voltam az a típus, aki ne bízott volna magában.
Rafa Benítezben mennyire hisz?
Remek szakembernek tartom. Ő az az edző, aki a nap huszonnégy órájában kizárólag a futballal foglalkozik – hogy ez jó, vagy hátrányokkal is jár, azt mindenki döntse el maga. Az eredmények mindenesetre őt igazolják.
A Premier Leaguediadal azért még hiányzik a spanyol mester tarsolyából.
És az enyémből is! Mivel imádok nyerni, mindent megteszek azért, hogy a legjobb legyek, így, ha valamiről ábrándozom még, az a bajnoki cím megszerzése a Liverpoollal, illetve a vb-részvétel kiharcolása Dániával.
Tegyük fel, csak az egyik álma válhat valóra. Melyiket választaná?
A hazám a mindenem – húzza fel trikóját, és mutatja büszkén a vállát borító dán zászlót. – Szinte szerelmes vagyok Dániába, és mindenre hajlandó vagyok érte! Ez persze nem jelenti azt, hogy lemondok az angliai aranyéremről, mert úgy vélem, előbb-utóbb mindkét vágyam teljesül.
Hogy kijussanak Dél-Afrikába, nem ártana nyerniük Budapesten.
Nem szeretném elkeseríteni önöket, de nyerünk is! Számomra csak csak a három pont megszerzése elfogadható. Csakúgy, mint szerdán Portugáliában. Alaposan feltérképeztük ellenfeleinket, tiszteljük is őket, azonban úgy vágunk neki mindkét mérkőzésnek, hogy mi vagyunk a jobbak.
A magyaroknál például miben?
Szombat este várjanak meg a lefújás után, és megmondom.
