Ennyit tudunk…
„Mit mondjak? Szertefoszlottak a reményeink. Én nagyon bíztam benne, hogy a finneket megverjük. Amikor a csoportbeosztás elkészült, kisebb tragédiaként éltük meg, hogy a négyesek melletti egyetlen ötös csoportba kerültünk, mert ez eggyel több külföldi meccset, ezáltal drága utazást jelentett, ami szövetségünk gazdasági helyzetét figyelembe véve nagyon rosszul jött. Nekünk ez óriási anyagi megterhelés, hogy egyszerre zajlik a férfi és a női Európa-bajnoki selejtező, mi pedig azon szövetségek közé tartozunk, amelyek nem dúskálnak a pénzben, mert itthon az állami sportfinanszírozás olimpiacentrikus, és ott nincs esélyünk… Hogy a finnek ellen mi történt? Rövid a padunk, nagyon kevés az olyan játékos, aki megüti a szintet, aki nem sérült, aki nem mondja le… Nem irigylem Mészáros Lajos szakmai igazgatót, egyszersmind még egyszer köszönöm neki, hogy segített a bajban, és amikor senki másnak nem akaródzott elvállalni a férfiválogatott irányítását, ő igent mondott. A végére kipukkadtunk, bedaráltak bennünket. El vagyok keseredve, de nem a szövetség és az elnök dolga utánpótlást nevelni” – hangzott Berényi János válasza, amikor arra kértük, értékelje a szerdán látottakat.
A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnökéből csak úgy dőlt a szó férfiválogatottunk finnek elleni veresége után. A hazai pályán, Salgótarjánban elszenvedett 79–64-es vereség olyat is kihozott a rutinos sportvezetőből, ami tőle szokatlan, a mindig elegáns elöljárótól eddig az optimista hozzáállást szoktuk meg. Ezúttal azonban a mélységes csalódottság beszélt belőle, és ahogy egyre inkább belelovalta magát, a sportág összes honi rákfenéjére kitért. Először is a minden fronton érezhető alulfinanszírozottságra aztán arra, hogy a változtatásra irányuló törekvésekkel konokul szembeszegülő férfiklubok kizárólag rövid távú érdekeiket szem előtt tartva a meglévő kevés pénzüket is inkább idegenlégiósokra költik, semmint a fiatalokkal való foglalkozásra vagy a nemzetközi porondra való kilépésre. Nem éppen szokványos visszapillantónk végén idézzük újra az egyik legnépszerűbb honi sportág első számú elöljáróját:
„Ha ez így megy tovább, tényleg csak a csodában bízhatunk. A sportág így nem adható el, nincs kitől kérni, csak a személyes kapcsolataimon keresztül tudok pénzt szerezni. Tanácstalan vagyok. Ám szerintem más sem tudna ebben a helyzetben többet tenni…”
