Mintha kétéves Csipkerózsika álomból ébredt volna fel Marcello Lippi olasz válogatottja, a Roberto Donadoni kapitánykodása alatti időszakot kis túlzással ki is törölhetnénk a csapat történetéből. A 2006-os világbajnoki arany után színre lépő és a 2008-as Európa-bajnoki leszereplés után távozó előd tevékenysége alig hagyott nyomot az együttesen: a szombati, Ciprus elleni selejtezőre jelzett várható kezdőcsapat többé-kevésbé megegyezik a két évvel ezelőttivel, a szekér az elmúlt időszak tévútjai, kátyúi és döccenései ellenére is ugyanazon a nyomon halad tovább. A védelemben Gianluca Zambrotta, Fabio Grosso, Fabio Cannavaro nevét a tudósítók akár át is másolhatnák a berlini döntő közvetítéséből (a csapatkapitány sérülése után Ciprus ellen térhet vissza tétmecscsen), meglepetést a sorban csupán a változó formát mutató Marco Materazzi mellőzése kelthet. Na meg az, hogy Alessandro Gamberini, a Fiorentina 27 éves védője alighanem a kezdők között kap helyet szombaton (tegyük hozzá, ha Giorgio Chiellini egészséges lenne, valószínűleg őt illetné az elsőbbség). A középpályán szinte megállt az idő, az „újak” közül azonban Alberto Aquilani és Angelo Palombo már a küszöbön toporog. Ami a támadókat illeti, négy (plusz egy) fontosabb észrevételt tehetünk: Lippi mester a Donadoni idején elfelejtett Alberto Gilardinót rehabilitálta, az előd legnagyobb találmányát, Antonio Di Natalét megtartotta, Fabio Quagliarellát és Antonio Cassanót viszont egyelőre talonban hagyta (és a pluszmegjegyzés: az Eb-re bekövetelt Alessandro Del Piero az új korszakban is meghatározó ember lehet, igaz, a ciprusi meccset sérülés miatt kihagyhatja).
Látványos változásokat tehát nem tapasztalni az olasz keretben, az utóbbi két évben felbukkanó vagy előtérbe kerülő tehetségek előtt ugyanakkor nem csapta be az ajtót a kapitány (a honosított Mario Balotelli például hónapokon belül a nagyok között találhatja magát).
Így ha Donadoni és Lippi a napokban nem esett volna egymásnak, tényleg hihetnénk, hogy az olasz válogatott életében 2006 júliusa után 2008 augusztusa következett. A pengeváltás azonban nem maradt el: a sértett előd szentül hiszi, hogy posztjától Lippi ármánykodása miatt kellett megválnia. És a békát nem nyelte le:
„Én nyugodtan tükörbe tudok nézni, de nem vagyok biztos benne, hogy ezt az olasz válogatottnál mindenki megteheti.
Most, hogy munka nélkül maradtam, mérkőzésekre járok, tanulok, igyekszem naprakész maradni. Nem szeretnék a kirakatban forgolódni, ahogyan korábban Lippi.”
A „megkóstolt” szakember ugyanakkor nem vette magára a megjegyzést, úgy véli, Donadoni nem rá gondolt, amikor a tükröt emlegette. Állítása szerint ugyanis csak akkor ajánlotta fel ismét a szolgálatait, miután kiderült, a szövetség vezetői leváltják Donadonit. A kirakatos példára pedig némi humorral válaszolt: „Hogy kirakatban lettem volna? Talán arra gondolt Donadoni, hogy a televízióban szerepeltem. A felállásra visszatérve: én is három támadóval küldöm pályára a csapatot, úgy, ahogy az elődöm is tette – amíg én a tévében pózoltam.”
De felejtsük el a szóváltásokat, és figyeljünk arra, mire képes Lippi második olasz válogatottjával. Már csak azért is, mert a szakember is ezzel a régi toszkán mondással kezdte meccs előtti sajtótájékoztatóját: „A szavakat elfújja a szél, nekünk cselekednünk kell!”
