Edzőváltók királya
Őrült ember.
De legalábbis megszállott – az edzők kirúgásának szenvedélyes megszállottja. Maurizio Zamparini, a Palermo tulajdonosa sportágbeli húszéves ténykedése alatt huszonhétszer (!) váltotta le csapata szakvezetőjét, legutóbbi áldozata Stefano Colantuono volt. A 48 éves tréner nyáron elkövetett bűneit (vereség egy jelentéktelen felkészülési meccsen, korai búcsú a kupában) az első bajnoki fordulóban azzal tetézte, hogy az Udinese ellen figyelmen kívül hagyta az elnök taktikai elképzeléseit. Amelyekkel a 3–1-es kudarc helyett nyilván 3–1-es sikert ért volna el a csapat...
„Én Miccolit és Cavanit szerepeltettem volna a csatársorban, mögöttük egy támadó középpályást, aki a védekezésbe is besegít” – adott hangot Zamparini egy rádiós interjúban égbekiáltó sérelmének, amely megpecsételte edzője sorsát. Persze Colantuonót sem kell sajnálni, hiszen pontosan tudta, a palermói munkával egy oroszlán ketrecébe sétált be fütyörészve: 2007 őszén már belemart az „állatok királya” (avagy a legnagyobb állat), de a jelek szerint nem tanult az esetből. Zamparini ugyanis tavaly három hónapra alkalmazta Colantuonót, ám novemberben elzavarta az együttestől – hogy aztán a tavasszal visszahívja.
„Nos, Zamparini messze földön híres a türelméről és a jól tervezett munkáról” – értékelte korábbi főnöke jellemét a pórul járt tréner, akit Davide Bellardini váltott a posztján. Ám gyorsan tegyük hozzá, a palermói „hóhér” – vagy ahogy Itáliában becézik: edzőfaló – furcsa szórakozását leginkább Francesco Guidolin sínylette meg, neki négyszer (!) köszönte meg a munkáját. Zamparini egyébként az 1994–1995-ös idényben volt igazán csúcsformában, abban az évadban a Venezia elnökeként ötször váltott edzőt.
A tulajdonos furcsa hóbortját elnézve nehéz eldönteni, ki a nagyobb bolond: Zamparini vagy az a szakvezető, aki állást vállal csapatánál...
