Hányszor, de hányszor olvas tuk, hallottuk edzőktől és futballistáktól, hogy eszükbe sem jut a versenynaptár távolabbi bejegyzéseire sandítani, ők kizárólag a soron következő mérkőzésre összpontosítanak. A figyelem egy irányba terelésének szándéka érthető, ugyanakkor az érintettek tudják a legjobban, hogy a feladat megoldhatatlan. A napokban idéztük Javier Zanettit, aki sajnálkozott, hogy 600. fellépése az Interben nem a Milan elleni hétvégi csatára esik – és az sem volt régen, amikor Jamie Carragher, a Liverpool hátvédje arról értekezett: az Everton elleni városi rangadó időpontját mindig az elsők között keresi ki a kézhez kapott sorsolásból.
Az említett két presztízsmeccs időpontja most érkezett el, akárcsak az Espanyol–Barcelona, a Benfica–Sporting (Lisszabon), a Botafogo–Fluminense (Rio de Janiero) városi párharc, vagy éppen a rettegett argentínai csaták egyike, az Estudiantes–Gimnasia (La Plata) napja. A felsoroltak kivétel nélkül ama mérkőzések közé tartoznak, amelyek folyton ott motoszkálnak az érintett edzők, futballisták és mindenekelőtt a szurkolók fejében, és amelyekre a futballnyelv többnyire a „derbi” kifejezést használja.
A klasszikus értelmezés szerint (lásd írásunkat a szó eredetéről) a derbi egyazon település csapatai közötti mérkőzés, de ahogyan tágult a világ, úgy szélesedett a kifejezés jelentéstartalma. A „helyi derbik” mellett először a „regionális derbik” jelentek meg, például az északnyugat-angliai Liverpool–Manchester United, a Ruhr-vidéki Dortmund–Schalke vagy a franciaországi Lyon–Saint-Étienne. Ma, amikor egy-egy szuperklub népszerűsége nemhogy a városon, de az ország-, sőt a földrészhatáron túl is töretlen, már az sem csorbítja a tudományos igényt, ha a Barcelona–Real Madrid, Juventus–Milan, Arsenal–Manchester United vagy Marseille–Paris Saint-Germain rivalizálást „országos derbinek” hívjuk. Lehet, hogy hamarosan a „világderbi”, sőt a „kozmikus derbi” sem hangzik majd idegenül a fülünknek?
Mielőtt képzeletünk túlságosan messzire kalandozna, fogjunk ismét talajt, annál is in- >>>
