Mit tud tenni egy edző, akit csü törtökön átmenetileg azzal a feladattal bíznak meg, hogy irányítson egy csapatot szombaton?
Benczés Miklós Vágó Attila munkáját vette át a Diósgyőr kispadján, s nagy kérdés: lehete két nap alatt szerkezeti változtatást végrehajtani az együttesnél, érdemes-e más összeállításban pályára küldeni, mint elődje tette? Egyáltalán, mi a feladata egy beugró szakembernek?
„Engem nagyon megviseltek az elmúlt napok: szinte semmit sem aludtam – mondta a megbízott edző. – Szakmai változtatásokat, szerkezeti módosítást felesleges, egyúttal nem is szabad végrehajtani. Inkább az volt a feladatom, hogy találjam meg az igazán motivált tizenegy futballistát, és őket szerepeltessem a Fehérvár ellen.”
A diósgyőri játékosok motivációjával nem is volt baj. S bár Benczés Miklós szerint nem történt szerkezeti módosítás a DVTK-nál, a remélt siker érdekében láthatóan támadóbb szellemű csapatot szerepeltetett: mindkét szélen lendületes, az utóbbi időben mellőzött labdarúgó kapott lehetőséget – balról Lipusz Norbert, jobbról pedig Ahodipke segítette a hazai akciókat. Nagyobb gondnak az tűnt, hogy a hátvédsor ugyanolyan labilisnak bizonyult, mint korábban, és ezt a Fehérvár ki is használta a találkozó elején, egy védelmi megingást Simek Péter góllal büntetett. A Diósgyőr viszont nem roppant össze, mi több, feljebb tolta a védővonalát, és egymás után vezette támadásait, amelyek rendre gólveszélyt jelentettek. A miskolciak bánatára a ziccerbe kerülő támadónak általában fejjel kellett próbálkoznia, és sem Tóth Mihály, sem Honma Kazuo nem tartozik az óriások közé, így a magas védők, Koller Ákos, valamint Horváth Gábor meg tudták zavarni a helyzetbe kerülő hazai játékost.
A szünet után kettészakadt a diósgyőri csapat: a hazaiak akkora elánnal rontottak neki a Fehérvárnak, hogy szinte eltűnt a középpályájuk. Támadásaik során négy, olykor öt csatárral támadtak.
Veszélyes volt, s nem is jött be a kamikazetaktika...
Ha a csereként beálló Polonkai Attila nem flegmán próbálja átemelni a labdát Köteles Lászlón, majd az egyedül kilépő Sitku Illés nem ügyetlenkedi el helyzeteit (persze dicsérhetnénk a diósgyőri kapust is), a vendégek alighanem a második félidő derekán elkönyvelhették volna a győzelmet, így azonban az utolsó pillanatig izgulhattak – a második negyvenöt percben három bravúrt is bemutató Sebők Zsoltnak köszönhetik a három pontot.
A lefújást követően Sitku Illés nem is győzött hálálkodni csapattársának. Joggal, hiszen ha nem nyert volna a Fehérvár, nyilván hatalmas szidást kap Varga István vezetőedzőtől.
