Aranyérmes mosoly

Kulcsfontosságú volt Berki Krisztián első helye a glasgow-i Világkupa-viadal lólengésfináléjában. Nemzetközi versenyen a tavasz végén lépett legutóbb pódiumra a háromszoros Európa-bajnok, s hiába kezdte meg a felkészülést már júliusban, sokkal inkább a sérülések, mint a gyakorlás jellemezte az elmúlt hónapokat.

Aztán másfél hete tökéletesen kivitelezett gyakorlatot mutatott be a hazai szerbajnokságon, s már akkor úgy tűnt: kezd visszatérni a régi Berki.

„Nem tagadom, az utóbbi időben befelé fordultam – ismerte el Berki. – De kit ne boszszantott volna a sok sérülés? A csuklósérülésemet már nem érzem annyira, legalábbis nem úgy kelek fel reggelente, hogy sajog és fáj. Most pedig itt ez az újabb Vk-siker, vagyis kezd minden visszatérni a régi kerékvágásba.”

Glasgow-ban, a selejtezőben a már-már menetrendszerű teljesítményét hozta Berki: haloványabb gyakorlattal jutott a döntőbe, ott viszont majdnem tökéleteset alkotott, és az első helyen zárt.

„A verseny után odajött hozzám egy ukrán edző, és csak három nevet sorolt fel: Zoltán Magyar, Zsolt Borkai, Krisztián Berki – folytatta az UTE tornásza. – Mindig is sokat jelentett nekem, ha a régi nagy tornászokkal emlegetnek együtt, remélem, méltó is vagyok rá. Ami pedig a viadalt illeti, már többen megjegyezték, hogy jó versenyzőtípus vagyok, vagyis a döntőben rendszerint jól tornázom. Ez azért van így, mert az igazi kihívást csak a fináléban érzem, ahol csak rám figyelnek a gyakorlat alatt, és elvárják, hogy jól teljesítsek, ami nagyon koncentrálttá tesz.”

Berki Krisztián kedden veszi át a Magyar Olimpiai Bizottságtól kapott autót, vagyis újra érezheti a bizalmat. Azt, amelyet megkapott Peking előtt is, ám a kvalifikációs rendszer sajátosságai miatt az augusztusi olimpián nem lehetett ott.

„Végre megint jól érzem magam a bőrömben – mondta Berki. – Szombat óta egyfolytában mosolygok, ami az elmúlt időszakban nem volt rám jellemző. Újra teljes erővel a tornára koncentrálok, és bízom abban, hogy most már elkerülnek a sérülések. Elég volt belőlük!”