Ez csak egy futballmeccs – vagyis dehogy: ír és izraeli visszhang a debreceni 0–3 után

Az Európai Unió tagjai közül Írország az egyik legnagyobb kritikusa a 2023. őszi, 1200 halálos áldozatot követelő Hamász-terrortámadás nyomán kirobbant legújabb gázai háborúnak, és – mint beszámoltunk róla – ennek jegyében az Ír Labdarúgó-szövetség (FAI) azt kérte az európai szövetségtől (UEFA), hogy függessze fel Izrael szereplését a kontinentális versenysorozatokban. Az ellenkező esetre bojkottal fenyegető FAI később mégis vállalta a mérkőzések lejátszását, de durva szócsata bontakozott ki a felek között.
 

„Valószínűleg ezek az edzői karrierem legnehezebb napjai. De a történet főszereplője nem én vagyok, hanem a játékosok, akik megmutatták, milyen fontos számukra Írországért játszani. Méltósággal voltak jelen a pályán, és megmutatták, milyen nagy erő forrása az ír büszkeség. Remélhetőleg az ír nemzet mögöttük áll – fogalmazott a vasárnapi mérkőzés után Heimir Hallgrímsson, az írek izlandi szövetségi kapitánya, aki korábban maga is kemény nyilatkozattal szállt be a szópárbajba (utólag szerencsétlennek minősítve a szóhasználatát). – Nehéz időkben lépnek elő az igazi vezéregyéniségek. Márpedig ezek nagyon nehéz napok (a játékosok számára), és mégis, szerintem mindenki büszke íreket láthatott a pályán, akik a nemzetükért harcolnak. Mindannyian megmutatták, milyen fontos volt számukra nemcsak maga a meccs, hanem az is, hogy ilyen körülmények között, ilyen rossz felvezetés után jól teljesítsenek. Képesek voltak rá, nagyon büszke vagyok rájuk.”

Vékony jégen jártak/járnak az ír futballisták, hiszen országuk közvéleményének egy része elvárta tőlük a mérkőzés bojkottálását – a hangos „Stop the Game” kampányt támogatta például a korábbi szövetségi kapitány, Brian Kerr és a 103-szoros válogatott labdarúgó, James McClean is. A szövetség elnöke, Paul Cooke, valamint Hallgrímsson azzal próbálja leszerelni őket, hogy súlyos következményei lettek volna annak, ha nem lépnek pályára.

„Rebesgettek ezt-azt arról, hogy az Európa-bajnoki szereplésünk is veszélybe kerülhet, talán az ír klubok is hátrányt szenvednek az európai kupákban – így Hallgrímsson. – Mindezek kockázata benne volt a pakliban. Végül az a döntés született, hogy lejátsszuk a meccset. Meglátjuk, mit hoznak a következő napok, remélhetőleg az ír drukkerek nem fordulnak a csapat ellen.”

Ezt azért nem vehetjük biztosra, elég csak az Irish Times hétfő délelőtti vezető cikkének címét idézni: „Írország legyőzte Izraelt egy lehangoló bohózatban, amely után mindenki elárulva érzi magát”… A várható negatív hangokról a kapitány így beszélt:

„Tiszteletben tartjuk mindenki véleményét, így a tiltakozókét is, soha egy rossz szavunk nem volt rájuk. De az túlmegy egy határon, ha a játékosok, a családjaik fenyegetést kell, hogy elviseljenek. Nagyon nehéz helyzet volt ez sokuk számára, remélem, a következő mérkőzésen ezt már nem kell érezniük. Támogatásukról biztosították a tiltakozást, és nemcsak Írország, hanem az egész világ figyelmét felkeltették. Az ilyen demonstrációnak rendszerint éppen az a célja, hogy ráirányítsa a figyelmet egy adott helyzetre. Úgy vélem, ez megtörtént. A játékosok ezt képviselték minden tettükkel, minden megnyilvánulásukkal.”

A kapitány külön is szólt két játékosáról: az egyikük Gavin Bazunu, aki nem volt hajlandó pályára lépni:

„Szerintem ő is örül, hogy megnyertük a meccset. Senki sem kérdőjelezi meg a döntését. Egyedül az időzítés okozott némi problémát, de senki sem próbálta rábírni a véleménye megváltoztatására, a csapatunk tagja most is, az is marad. Ez volt az első eset, hogy a játékosok véleménye nem egyezett egy fontos kérdésben, ez sokaknak kellemetlen helyzetet teremtett, de végül úgy döntöttek, hogy lejátsszák a mérkőzést.”

Ami pedig Finn Azazt, az anyai ágon izraeli származású középpályást illeti (aki amúgy nem lépett pályára a meccsen):

„Neki különösen nehéz ez a helyzet, köszönettel tartozom neki. Nem elég gazdag az angol szókincsem ahhoz, hogy érzékeltessem, milyen büszke vagyok rá, amiért ebben a helyzetben is itt akart lenni a csapattal.”

Ran Ben-Simon, az izraeliek szövetségi kapitánya már a mérkőzés előtt is igyekezett a futballra helyezni a hangsúlyt – „történjék körülöttünk bármi, nekünk egy futballmeccsel van dolgunk, csak arra kell tördekednünk, hogy megnyerjük” –, és a lefújás után is inkább arra kívánt összpontosítani. Kérdésre válaszolva tisztázta: hiába a súlyos vereség egy ilyen különleges meccsen, nem kíván lemondani.

„Nagyon csalódott vagyok, a felelősség az enyém. Azt hittem, tökéletesen felkészülten várjuk a meccset, de bebizonyosodott, hogy mégsem. A sportban előfordul, hogy az ember túl sokat akar, és emiatt leblokkol. A külső körülmények hatottak ránk, és teljesen nyilvánvaló, hogy nem tudtuk kezelni a nyomást, lélektani és taktikai szempontból is csődöt mondtunk. Arra kell rájönnünk, hogy a körítés miért hatott ránk negatívan, miért nem adott inkább erőt. Ami a pályán nyújtott teljesítményünket illeti, minden mutatóban alulmaradtunk. Ezzel van dolgunk. Néhány nap múlva újabb meccs jön, erőre kell kapnunk, hogy talpra állhassunk.”

„Szó sincs arról, hogy nem készültünk volna fel megfelelően, vagy hogy nem akartunk játszani, inkább arról volt szó, hogy túlságosan is nyerni akartunk – idézi a Times of Israel a Channel 5 Sports-nak nyilatkozó izraeli kapust, Daniel Perecet, aki az egész csapat nevében bocsánatot kért az első fél óra „szégyenteljes játékáért”. – Rengeteg érzelmet vittünk fel a pályára, ami végül a kárunkra vált, nem tudtunk kellőképpen összpontosítani.”

A kapust megkérdezték, mi a véleménye arról, hogy az írek tiltakozásképp lehajtott fejjel hallgatták az izraeli himnuszt, szövetségi kapitányuk hátat fordított a pályának, és kerülték a kézfogást. Perec szerint az ír játékosok közül néhányan korábban tanújelét adták, hogy szeretnék pontosan megérteni, milyen helyzetben van Izrael állam, „de a véleménynyilvánításukból az következik, hogy nem értették meg; lelkük rajta, felnőtt emberek”.

A csapatkapitány Manor Szolomon kevésbé tapintatosan fogalmazott: „Nem akarok (az ír játékosokról) beszélni, mert ha megtenném, valószínűleg eltiltanának néhány mérkőzésre. Nyilvánvalóan utálnak minket. Mi sem szeretjük őket. Alig várom, hogy újra játsszunk ellenük, egészen más meccs lesz.”

Szolomonnak is feltették a kérdést az írek lehajtott fejű himnuszhallgatásáról: „Nem érdekelnek. Tízszer jobb országunk van, mint nekik, erősek vagyunk, csodálatos haza csodálatos emberekkel. Büszkén viseljük az izraeli mezt, büszkék vagyunk az államunkra, a katonáinkra. Az írek játsszák csak nyugodtan a maguk játékait. Mi izraeliek vagyunk, szeretjük a hazánkat, és ez mindig is így lesz.”

Az izraeliek csütörtökön Koszovót fogadják megint csak Debrecenben, majd vasárnap következik az írek elleni második felvonás Bácskatopolyán. Írország csütörtöki ellenfele Ausztria lesz Dublinban.