A magyarok óriási lendülettel kezdtek, de naggyá tették a románok szenzációs formában védő kapusát, Luminita DinuHutupant, aki amúgy is jól felkészült Tomori Zsuzsannáék lövőrepertoárjából. Pálinger Katalin is remekelt, de a román átlövők mégis gyakran kerültek ziccerbe, főleg Laura Fiera volt eredményes. A félidő közepén rendre négy góllal vezettek a románok, akik több védekezési variációt alkalmaztak. Nehezen talált ellenszert a magyar együttes a három átlövős taktikára. Pálinger bravúrjainak köszönhetően azonban fokozatosan csökkent a különbség, és a szünet előtt egyenlítési lehetősége is akadt a mieinknek.
A folytatásban is volt remény az egyenlítésre, ám a magyar átlövők gyenge játéka a románok malmára hajtotta a vizet. Ráadásul Hutupan könnyedén hárította a távoli lövések felét. A magyarok az elfogadható védekezéssel nem tudták ellensúlyozni támadásaik szerény hatásfokát. A végjátékban emberelőnyben még felcsillant a remény a felzárkózásra, ám Hutupan ezt másként gondolta. Úgy is fogalmazhatunk: Hutupan–Magyarország 27–21.
