Kopott fényű csillag
2006. április 4. óta várt Andrij Sevcsenko góljára a San Siro közönsége, s bár szerda este elérkezett az olyannyira áhított mozzanat, a Milan hívei nem lehettek feltétlenül boldogok. A 32 éves támadó ugyan a 78. percben – számtalan kihagyott helyzet után – bal lábbal gyönyörű gólt lőtt a Laziónak a szerda esti Olasz Kupa-nyolcaddöntőben, az ellenfél Mauro Zárate tizenegyesével egyenlített, Goran Pandev hosszabbításban elért találatával pedig kiharcolta a győzelmet (2–1) és a továbbjutást.
A Chelsea-től a nyáron visszavásárolt játékos az idényben eddig kevésbé tudta segíteni csapatát, az UEFA-kupa-főtábla első fordulójában, Zürichben szerzett találatát leszámítva szerda estig nem volt eredményes. A San Siróban pedig legutóbb a Chelsea előtti korszakban, a két évvel ezelőtti, Lyon elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntőben (3–1) lőtt gólt. Persze aki Sevcsenko pályafutásának statisztikáival tisztában volt, számíthatott rá, hogy nem marad „szárazon” a Lazio hálója: a csatárnak ez volt a római világoskékek elleni 13. gólja, így náluk jobban csak az Internazionale (14) szenvedte meg a futballista gólérzékenységét.
„Végre megtört a jég, újra gólt lőttem, ráadásul hazai közönség előtt – lelkendezett Sevcsenko. – Kicsit megkönnyebbültem, de tisztában vagyok vele, játszhattam volna jobban, sokkal jobban is. A lényeg azonban, hogy játékban legyek, formába lendüljek, és mindig egy lépéssel előbbre jussak.”
Könnyen lehet viszont, hogy hiába lépked előre a Milan támadója, előbb-utóbb kénytelen lesz elhagyni a számára (immár) túl erősnek tetsző klubot. Kénytelen lesz? Pontosítsunk: a játékos állítólag maga kérte a klubvezetőktől, hogy a télen új csapat után nézhessen. Ám ha nem is engedik el, arra az eddigi tapasztalatok alapján aligha számíthatnak Milánóban, hogy Sevcsenko, mint a régi időkben, újra a csapat első számú erőssége lesz.
