A csoport londoni mérkőzése, legalábbis annak eleje másképp alakult, mint ahogyan a házigazdák várták. A kolozsváriakon érződött, hogy idénybeli utolsó európai fellépésüket szeretnék emlékezetessé tenni, igyekeztek támadni – igaz, kezdeti akcióik során távoli lövési kísérleteknél többre nem jutottak. Ellenben a Chelsea első valamirevaló kombinációja kis híján gólt eredményezett: Alex fejese a lécet érintve ment fölé.
Húsz perc elteltével kezdtek a csapatok átköltözni a román térfélre, kezdett nyomasztóvá válni a Chelsea mezőnyfölénye, ugyanakkor a labda rendre elkerülte Nuno Claro kapuját. Ballack, majd Joe Cole kísérlete után még célt tévesztett a labda, aztán a játékrész hajrájában megszületett a Scolari-csapat vezető gólja. A 40. percben Deco ívelt jobbról, szabadrúgásból a kapu elé, és mivel a védők leginkább Terry semlegesítésére összpontosítottak, Salomon Kalou az ötösön le is vehette a labdát, mielőtt jobbal a léc alá bombázott.
Akik nyugodt második félidőt vártak, az 55. percben kénytelenek voltak átgondolni álláspontjukat. Akárcsak az első gólnál, megint jobbról érkezett a labda a tizenhatoson belülre, csakhogy ezúttal a hazaiak kapujának előterébe; éppen ezért volt megdöbbentő, hogy Yssouf Koné oly könnyedén fejelhetett a jobb felső sarokba… Scolari még várt tíz percet, majd pályára küldte Didier Drogbát, aztán várt újabb hatot, és már vezetett a csapata – a jó ütemben beküldött, és a kapu elé is jó ütemben érkező elefántcsontparti támadó finom góljával. A sérüléséből felépülő, és a régi helyéért küzdő Drogba találata felszabadította a Chelsea-t, amely a folytatásban újabb gólokat is szerezhetett volna.
Rómában több mint egy órán keresztül nem született gól, igazából mégsem forgott veszélyben a hazaiak továbbjutása. A „farkasok” művészien játszottak az idővel, ráadásul igen hatékonyan fogták ki a szelet a Bordeaux egyébként sem nagyon dagadó vitorláiból. Itt is, ott is legfeljebb távoli lövések jelentettek veszélyt (Júlio Baptistáé után a labda érte a lécet) – és közben könyörtelenül peregtek a percek… A vendégek egyre görcsösebben keresték az áttörési lehetőséget az olasz védőfalon, és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, két szépen kijátszott akcióból Brighi, majd Totti is bevette kapujukat.
