Fontos két pont és néha javuló játék

„Akkor mi nagyon jók va gyunk!” – Mátéfi Eszter, Imre Vilmos szövetségi kapitány segítője reagált így arra a felvetésre, hogy az a jó csapat, amelyik rossz játékkal is képes győzni. Az egykori válogatott átlövőből közvetlenül az ukránok elleni összecsapás lefújása után kívánkozott ki a tömör értékelés.

Mert valóban nem játszottunk jól. Igaz, ez a megállapítás elsősorban támadásainkra vonatkoztatható, mert hátul most is – mint az Európa-bajnokság során mindvégig – remekül működött a gépezet. Herr Orsolya kezdett a kapuban, és az elején gyakran találkozott a labdával, miként a fal is jól mozgott előtte, ahogy erre a szakvezetők felkészítették a lányokat. Az első húsz percben mindössze öt gólt kapott a csapat – ami nagyon kevés! Viszont csupán hatot lőtt – ami szintén nagyon kevés!

„Mondtam a lányoknak, hogy ne akarjanak mindenáron gólkülönbséget javítani, előbb legyen meg a meccs” – dohogott Imre Vilmos.

A lányok nem játszottak türelmesen, általában középre lőtték a labdát, így az ukrán kapusok már csak a termetüknél fogva is könnyedén hárítottak. Baj volt az összpontosítással – az akarattal viszont most sem –, csúnyán pufogtattak átlövőink és beállósaink is.

„Nem hiszem, hogy lélekben ne készültünk volna fel rendesen, arról meg pláne nincs szó, hogy úgy gondoltuk már az