Szerintem is kiemelkedően teljesített Juhász Roland ebben az esztendőben, azonban ne feledjük: a Dárdai Pál irányította hatékony középpályás védekezés nélkül szinte bizonyosan nem dicsérhetnénk őt. Az Anderlecht légiósa mostanra egyértelműen a válogatott vezére lett, ráadásul róla igazán elmondható, hogy csapatember, és nem egyéni sportolónak gondolja magát. Emlékszem arra az időszakra, amikor az MTK-ban támadóként futballozott, így tudom, mit beszélek, amikor azt állítom, ha nem vált posztot, akkor is válogatott labdarúgó lett volna belőle. Egervári Sándor azonban akkor kényszerből védőt faragott belőle, ő pedig jó profi módjára nem hőzöngött, hanem megragadta a lehetőséget. Amikor annak idején Csank János Vácon a szervező szerepköréből a védelem tengelyébe rakott vissza, nem örültem, de tudtam: olyan posztra kerülök, ahonnan mindent átlátok. Középső védőként bizonyos játékintelligencia elengedhetetlen, van lehetőség a társak kisegítésére, de fontos a többiek irányítása is, hiszen így saját magunk munkáját könnyítjük meg. Juhász Roland egykori csatárként tudja, mennyire jó, ha a labda a támadóharmadban van, és ha sikerül erősebb csapatba szerződnie, még mindig van benne fejlődési lehetőség.
