Még egy félidő sem kellett ah hoz, amire addig hét év sem volt elég: a Bayern Münchennek ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy gyakorlatilag eldöntse a Lyon elleni idegenbeli mérkőzését, egyszersmind kiharcolja a 2001. december 5-it (Nantes, 1–0) követő első franciaországi győzelmét. Azon lehet elmélkedni, hogy a jövő pénteki sorsoláson várható ellenfelek (ízelítőül: Chelsea, Internazionale, Real Madrid…) ismeretében jó vagy nem jó a csoportelsőséget érő győzelem, azon viszont felesleges morfondírozni, hogy ilyen játékkal kell-e félnie bárkitől is a bajoroknak. Az egyenrangú partneri viszony alighanem garantálható.
Különösen akkor, ha Franck Ribéry úgy futballozik, Miroslav Klose meg olyan hatékony, mint a Stade Gerlandban. A francia támadó csapata mindhárom góljában benne volt (bár az első gól előtt csak nagy jóindulattal lehet neki adni a gólpasszt, elvégre a labda inkább a flipperező védőkről, mint az ő lábáról került Klose elé), a másodikat például olyan könnyedén belsőzte a bal alsó sarokba, hogy valójában talán még honfitársai sem haragudtak meg rá.
Igazságtalanok lennénk azonban, ha elhallgatnánk, hogy minden Bayern-gól után egyből jött lyoni helyzet is. Csakhogy Benzema mellé lőtt, Éderson telibe trafálta a kapufát – és akkor tényleg csak a ziccereket említettük. A második félidőben nem csupán térfelet, de szerepet is cseréltek a csapatok: a Bayern hagyta ki a helyzetet (Schweinsteiger túlkombinálta, akárcsak Ribéry), a Lyon meg gólt lőtt (Govou volt a tettes közelről, aztán meg Benzema kiugrásból). Csak a későbbiekben romlott a hazaiak hatékonysága, így a bajorok simán őrizték előnyüket, és megnyerték az F-csoportot.
A játéknap még a Fiorentinának tartogatott kis örömöt: az olaszok Gilardino fejesével nyertek Bukarestben, és átcsúsztak az UEFA-kupába.
