Elég hideg az idő Magdeburgban, egy kicsit megfáztam, ezért nyűgős voltam, de semmiképpen sem rosszkedvű. Ráadásul a könyököm is fájt.Délelőtt találkoztam két korábbi szövetségi kapitánnyal, Szántó Öcsi bácsival, és Balzsay Karcsi bácsival is, valamint beszélgettem Bedák „Pimpával”, aki nagyon becsületesen készült a mérkőzésére. Kicsit a hóna alá nyúltam, mert tudom, hogy nem lehet itt a családja, csak a testvére, Zsolt szurkolhat itt a rokonai közül. Bár tényleg remek munkát végez, mióta itt van Németországban, egy-két jó szó biztosan jót tesz neki, és tanácsokat is adok neki. Már a mérlegelés előtt tudtam, hogy nem lesz gond. Simán hoztam a súlyomat. Azt gondoltam Barasjan is hozza majd, egy kiló negyven dekát könnyen le lehet adni.A mérlegelésem után vártam feleségemet, Arabellát, és a fiamat, Viktort, kicsit később érkeztek a vártnál. Nem is foglalkoztam azzal, hogy az ukrán hogyan áll a második mérlegeléssel.Éppen egy újságírótól hallottam, hogy világbajnok maradtam, de azért lesz meccs. Pedig biztos voltam benne, hogy ellenfelem hozza a súlyát. Csalódott vagyok, kis ürességet érzek, de már azzal foglalkozom, hogy szombaton felszabadultan bunyózzak. Azért bármilyen furcsa, maradt még motiváción, világbajnokként ugyanis túl nagy presztízsvereség lenne kikapni. Előzőleg azt írtam, hogy most a kiéheztetés időszaka következik, hogy jobban harapjunk a mérkőzésen. Bár konkrétan nem a fogyasztásra gondoltam, de úgy fest ellenfelem nem éhezett eleget a találkozó előtt…
Legfrissebb hírek
