„I feel so good, so good, so good!”
Csak rá kellett nézni Balzsay Károlyra, tudtuk – ahogyan a pulóverén is olvashattuk –, tényleg nagyon-nagyon jól érzi magát vasárnap reggel. Hiába volt karikás a szeme („Két órát aludt, annyira fel volt pörögve” – mesélte a felesége, Reubl Tünde), elég volt egy pillantást vetni a szekrényen lévő világbajnoki övre, illetve egy ölelést kapni pici lányától, a „Hogyan bokszol apa?” és a „Hogyan győz apa?” kérdésre tökéletes pantomimmal válaszoló Hannától, és máris elfeledte a világ összes gondját, búját, baját, bánatát.
Ráadásul most nem csupán a szűk családra támaszkodhatott, hanem a reggeli cihelődésnél apósa, anyósa és édesapja is segített neki. Persze szóba került, hogy kellene egy új autó is („Szerelmes a Mazdába, hiába jó a mostani is, nehéz eltántorítani” – így idősb Balzsay Károly), meghogy miként fér be ennyi cucc a kocsiba, de ezeken könnyű volt úrrá lenni.
Főleg úgy, hogy kiegészítő „raktárként” az apósa autóját is használhatta.
Közben meg olykor az édesapja vigyázott Hannára, aki mindenkitől vidáman „tűrte” a kényeztetést.
Amikor az utolsó bőröndök és táskák is bekerültek a járműbe, még egy gyors pillantás a szobára, mi maradt itt, mi az, amit még le kell vinni, aztán irány az autópálya. És irány Magyarország, az édes otthon. A konvoj élén Balzsay Károly, mögötte Hannácska nagyszülei. Karesz vidám volt, mínusz hét fokban is napszemüvegben vigyorgott, holott több mint kilencszáz kilométer várt rá hazáig.
Nem sokkal később jön az első megszakítás. Tudta, az első benzinkútnál rögtön meg kell állni, mert minden autóban kevés az üzemanyag („Megmerjük, nyugi. Aztán meg sem állunk hazáig. Száznegyven megfelel?” – így az újdonsült világbajnok). Itt még nem ismerik, ez még Németország. Nyugodtan pakolhat a csomagtartóban, amikor hirtelen a kezébe kerül valami. Ami az életének újabb értelmet ad. Megsimogatja, gyengéden, finoman. Még mindig nem hiszi el, hogy az övé. Pedig az. Bizonygathatjuk neki, de még nehéz feldolgoznia. Barátkozzon csak vele, jól áll rajta. Ahogyan a baráton, a példaképen, Erdei Zsolton is. Legalább annyi ideig maradhatna nála, mint Madárnál.
„Megmerték”, ahogyan Balzsay fogalmazott, aztán robogtak tovább. Majd olykor megálltak Hanna miatt, ekkor pedig elkezdődött az egészségtelen kajálás, ahogyan ő fogalmazott. Rántott hús sült krumplival – „Legalább Stefannak is lesz munkája, ha visszajövünk” – üzent dietetikusának a bajnok. Aztán újra gázt adott, és nyomás. Egészen hazáig.
Ismerős a környék. Világbajnokként még ismeretlen. Majd megszokja.
