Hány autogramot oszt ki naponta? Hány autogramot oszt ki naponta?
Nem tudom, de nagyon sokat. Néhány napja az egyik benzinkútnál rohantak meg minket a helyiek, száz sapkát, száz pólót és legalább száz kezet írtam alá – mondta Szalay Balázs, aki a tizedik Dakarját teljesíti.
Kezet?
Igen, és ami meglepő, hogy nem csak gyerekekét. Egy idősebb hölgy, szerintem jóval túl a hatvanon, odanyújtotta a vállát. Felhúztam a szemöldököm: tényleg ezt akarja? Aztán megláttam a karja többi részét – filctollal összefirkálva az egész, úgyhogy ezután én is rákanyarintottam a nevem. Hihetetlenek itt az emberek, ekkora rajongásban még sohasem volt részünk. És mások is, mint Afrikában.
Milyen szempontból?
Adni akarnak, nem elvenni. Egyik este kint hagytam a telefonomat az asztalon. Afrikában tíz perc múlva nem lett volna meg, itt reggel megtaláltam. És segítőkészek a szurkolók. Amikor eltört a kormányrúd, és segítséget kértünk, nem sokkal később ott volt egy platós terepjáró hegesztővel és aggregátorral. Elképedtem.
Sokan mondják, hogy ez a verseny nehezebb, mint az afrikaiak. Ön is így gondolja?
Nehéz összehasonlítani, ez egészen más Dakar. Marokkóban a hideg miatt szenvedtünk, itt a meleg visel meg – ott sziklákon kellett menni, itt hegyi szerpentineken. Ott már kora este sötétedett, úgyhogy nehéz volt a dűnék között menni, itt fél tízig világos van, ez könnyebbség. Szóval mindkettőnek megvan a nehézsége, s nem mondanám, hogy az egyik keményebb, mint a másik.
