Nyitva hagyott kiskapu
Amikor a mobiltelefonján elértük, a háttérben zaj hallatszott, ám a távolból jövő zörejek egyáltalán nem emlékeztettek a futballpályák környékéről jól ismert hangokra. A diósgyőriek szívesen vették volna, ha csapatuk régi-új edzője, Gálhidi György már hétfőn edzést vezet, ám a szakember hazaérkezésére még várni kell, amit alátámaszt az is, hogy a beszélgetésünket arab kiabálás szakítja félbe.
„Csak a taxisofőr – mondja a sűrű hallózgatás közepette Gálhidi György. – Vezetés közben is állandóan telefonál, most viszont hirtelen elhallgatott, azt fürkészi, hogy éppen mit csinálok…”.
Ezzel a taxiskalanddal zárult Gálhidi György négyhetes ománi „kirándulása”...
A szakember le sem tagadhatná, hogy már nagyon várja a hazatérést: „Itteni idő szerint este hat óra van, a repülőm pedig csak huszonhárom órakor indul. Kissé elsiettem az érkezést…”
A csomagokkal nincs különösebb gondja, december 29-én csupán egyetlen bőrönddel, s kézipoggyásszal vágott neki a kalandnak: „Nem hagytam semmit Ománban, még a rengeteg ajándéknak is jutott hely.”
A DVTK szurkolói is kapnak szuvenírt: az edzőt.
A szerdán kinevezett Gálhidi György gépe kedd délben érkezik meg Ferihegyre, Amszterdam érintésével – a beszélgetésünkkor hosszú és fárasztó út állt előtte.
„Megpróbálok egy kicsit aludni, de szerintem nemigen fog menni – ismerte el. – Rengeteg gondolat kavarog a fejemben. Sajnálom, hogy itt kell hagynom a csapatot, az országot. Az utolsó edzésen kérdezgették a játékosok, miért vagyok szomorú. Mondták, örüljek, hogy újból otthon kaptam munkát. Azt válaszoltam: örülök nagyon, azonban annak dacára, hogy csupán egy hónapot töltöttem a Szur Clubnál, szívembe zártam a labdarúgókat.”
„Három-négy hónapot voltam odahaza munka nélkül – emlékezett vissza Gálhidi György. – Időközben több élvonalbeli csapat keresett meg, de végül egyik sem ajánlott szerződést. Én pedig mindenáron dolgozni akartam. Így jött aztán Omán. Nem mondhatják, hogy fejest ugrottam az ismeretlenbe, hiszen alaposan feltérképeztem, hova jövök. De... Megérkezésem után a vezetők nem siettették a szerződéskötést, sőt bevallom, idővel már én sem erőltettem. Vártam a nagy lehetőségre, nyitva hagytam magamnak a kiskaput…”
S bár októberben a diósgyőri vezetők még Sisa Tibor mellett tették le a voksukat, végül Gálhidi György lett a befutó: „A fejemben már összeállt a csapat edzésterve, de egyeztetnem kell róla pályaedzőmmel, Benczés Miklóssal. Az internetről gyűjtöttem információkat, képben vagyok, kik érkeztek és kik távoztak, ám az eddig elvégzett munkáról is szeretnék többet megtudni. Ha nem kések, akkor a kedd délutáni, Mezőkövesd elleni edzőmeccset már megnézhetem. Egyelőre nem akarok beleszólni semmibe, a szünetben sem osztogatok majd tanácsokat a játékosoknak, szerdán viszont munkába állok. Olyan jó lesz megint otthon…”
