A hajrára pörögtek fel
Felelgetőset játszottak a csapatok az elején, mert egyikük sem tudott két kosarat dobni egymás után – de felelgetett egymásnak bőszen a két tábor is, így hamar hangulatos meccs kerekedett a játéknap rangadójából. Jöttek ugyanis sokan Dombóvárról, ami két okból sem meglepő: egyrészt nem kellett sokat utazniuk a kék-fehér szurkolóknak, másrészt ebben az idényben (is) várakozáson felül szerepelnek kedvenceik, még úgy is, hogy ebben a naptári évben többször kaptak ki, mint az előző esztendő erre az évadra eső részé-ben összesen.
És bizony a kezdeti fogáskeresés után sokáig a vendégdrukkerek örülhettek inkább, mert az első negyed közepére időzített 8–0-s rohamukkal faképnél hagyta a hazaiakat Bálind József furcsa szerkezetű gárdája. Miután innentől kezdve végig vezettek a dombóváriak az első félidőben, nyugodt szívvel írhatjuk le, hogy inkább az ő elképzeléseik jöttek be, amit híveik még azzal együtt is kitörő örömmel fogadtak, hogy ebben az időszakban kifejezetten gyenge meccset láthattunk. A leglátványosabban Bencze Zoltán, a Pécs kulcsembere szenvedett.
Aztán milyen a sors, épp az ő duplájával érte utol hosszú idő után ellenfelét a hazai alakulat a második félidő elején, de ezt követően újra a látogató vett lendületet. A látogató, amelynek védekezését ránézésre nehéz volt felismerni – állítólag újítottak ezen a téren a dombóváriak, és a tapasztalatokat a hétközi kaposvári edzőmeccsen tesztelték, fényes sikerrel –, az viszont jól látszott, mennyire betömörültek játékosai, és hogy ezáltal mennyire tisztán kísérletezhettek a hazaiak mezőnyemberei a hárompontosvonalon túlról.
Igen ám, csakhogy ezekkel a helyzetekkel eleinte nem tudtak élni Dragan Alekszicsék, aztán amikor az utolsó játékrész derekán a szerb bedobónak két triplája is beakadt, ráadásul Thomas Kelley is közbeszúrt egy hármast, fordult a kocka. Átvették a vezetést a hazaiak, és a hajrában már héttel is vezettek, a vendégek azonban végig űzték-hajtották őket, és az utolsó percben kétszer is feljöttek két pontra. Közelebb viszont nem jutottak a végjáték faultpárbajában, pedig lett volna rá lehetőségük.
Hozzá kell tenni, van igazság Bálind edző lefújás utáni nyilatkozatában, ugyanis az utolsó negyedre, annak is a második felére felpörgő eseményeket nem mindig tudta követni a három játékvezető, és az úgynevezett kétes szituációkból inkább a pécsi vasutascsapat jött ki jól.
