A legnehezebb lesz a legelső
A-csoportban, még 2002-ben. Ehhez a nagy összeboruláshoz mérten semmiség volt az a kebelre ölelés, amelyben Szuper Levente részesült. Ő sem ismeretlen ugyanis Észak-Olaszországban: az előző szezonban még a tavasszal csődbe ment, később újjászületett Milano Vipers kapusa volt.
A nagy forgatagot aztán beszüntette, hogy az olasz csomagok is elkezdtek csordogálni, miközben az utolsó magyar játékosok is kivonultak a teremből.
„Rossz volt. Korán kellett kelni, pedig Horváth Andris és én még tovább is aludtunk. Hajnali négykor indultunk, aztán három órát várakoztunk Frankfurtban” – morgolódott kicsit Ladányi Balázs, akinek továbbra sincs rendben régóta rakoncátlankodó könyöke. Pontosabban az egyik igen, annak használt az – ő szóhasználatával élve – „majdbepisilős” fájdalmat okozó injekciókúra, de a másikat nem hozta rendbe egy másik gyógymód, úgyhogy azzal nincs mit tenni, tűrni kell.
Amúgy nincs gondja a csapatnak, gyorsan elkezdhetett ismerkedni Riga sajátosságával, a kettősséggel. A repülőtérről a központba vezető út olyan, mint Budapesten a gyorsforgalmi: szutykos, az út mentén málló falú viskó, de csillogó-villogó üzlet is látható. Meg a Daugava-folyó által körbeölelt, a város két nagy része között elterülő kisebb-nagyobb szigetek egyikén álló tévétorony, amely a maga 368.5 méterével a Baltikum legmagasabb építménye.
Szép az Arena Riga is, amely a 2006-os világbajnokság egyik helyszíne volt. Jó tízezres csarnok, de a szervezők óvatosan bánnak az eseménnyel, a harmadik emeletet nagy, bíbor színű lepel fedte tegnap este. Pedig már edzett a házigazda is, nem is akárhogy. Eszeveszett sebességgel tette-vette a korongot, nem beszélve arról, hogy technikai hiba, mint olyan, nem létezett.
Ezzel szemben az utánuk jövő magyar csapat tréningje már rosszul kezdődött, mert a rolba még a jégen dolgozott, amikor az edzésidő megkezdődött, aztán a gyakorlatok sem mentek úgy, ahogy kellett volna.
Cortina egyszer csak elhajította mindkét kesztyűjét, és csak úgy dőltek belőle a négy betűs angol káromkodások, megtoldva azzal, hogy 45 perce a pályán van a válogatott, ideje rájönni, miért is. A tiráda hatott, a fiúk rendezettebben dolgoztak tovább, de hogy ez az ijesztően gyors és pontos Lettország ellen mire lesz elég, talány.
„A lettek elleni győzelem után jobb lesz a hangulat” – hangzott Bagonya Imre gyúró optimista összegzése, amely felvetette azt a kérdést is, hogy Cortina dorongolása valós méregből táplálkozott-e, vagy csak a szokásos műsor volt a nagy meccs előtt.
Mindenesetre ne feledje senki, ezen az olimpiai selejtezőn minden szerzett pont bravúr lenne.
